Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

IN MEMORIAM - Bariska István: Szövényi István (1910—1986)

IN MEMÓRIÁM SZÖVÉNYI ISTVÁN (1910-1986) Szerkesztőségünkbe én vittem be a rossz hírt. Volt idő, hogy az ilyennel érkezőket megbüntetitek. Alig egy hete kaptam meg Pista bácsi halála előtt a feladatot egy róla szóló portré készítésére. A Vasi Honismeretben ugyanis tudatosan vállalt feladat lett köztünk élő nagyjaink életútjának vázolása. Tessék utána nézni, a megújult lap valóban betartotta és kötelezőnek érezte magára nézve ezt a missziót. Most Ö következett volna: Szövényi István tanár úr, a Jurisics Miklós Múzeum nyugalmazott igazgatója. De nem az elmúlás sorrendjében, hanem a választottakéban. Akiket órák hosszat kellene beszéltetni, de az sem volna elég, hogy ellessük Tőlük az ügyszeretetet, a ragaszkodni tudást egy provinciához provincializmus nélkül, a pontosságot, a gondos forrásfeltárást. S akkor, amikor már tavaszodni készült volna, amikor is visszatért volna vállalt szülőhazájába, Kőszegre „téli szállásáról", Veszprémből, riadt telefoncsörgés jelentette be, hogy Szövényi Pista bácsi nincs többé. 1986. március 1-én halálával olyasmi történt, amire nem lehet okosan reagálni. Kőszeg egy kis darabja „beleremegett". Mert maga volt a város, s azon keveseken, akik ezt tudtuk, úrrá lett a félelem: hogyan tovább Őnélküle? 40 esztendő közszolgálat után 1975-ben ment nyugdíjba. Ha ugyan, lehet-e a hozzá hasonlók esetében pihenésről beszélni? Elképesztő mennyiségű feldolgozatlan adat maradt utána. Aki kutatott, aki dolgozott már forrásokon, az tudja, milyen érzés a feltárás és milyen a feldolgozás. A vetés és az aratás közti viszony ez. És neki még lett volna aratnia abból, amit vetett. Pedig az aratása egyedülálló. Kiváltképpen a 18. századi Kőszeg történetének újraértelmezésében. De hiányzik! De nagy szükség lett volna még arra, hogy elmondja, miért választotta 1953-ban először féláldásban, aztán teljességgel a tanári katedra helyett a tudósét! Vagy talán ebben nem is talált volna ellentmondást? Valóban az a típus volt, aki tudósként tudott tanáribb lenni? Lehet. De Szövényi Istvánban ez mégis különösen szép arányt talált. Amit kikutatott, azt nyomban meg is írta. Ritka képessége volt a hangulatos történeti képek festése. S Kőszeg ehhez örök témát szolgáltatott. Kevés emberben lelni meg a találkozásnak ezt az Örömét, mint éppen benne. De hogy csinálta? 135