Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Boda János: A szocialista kereskedelem kialakulása és 40 éves fejlődése

A harmadik időszakiban, megvalósított nagyarányú fejlesztéssel megduplázódott az egy egységre jutó átlagos alapterület, ami lehetővé tette a korszerűbb technika, technológia alkalmazását és egyben a gazdaságosabb üzemvitelt, a választék növelését. Az önkiszolgálás — önkiváiasztás mint módiam értékesítési forma előretörését mutatják az 1983. évi adatok. A modern értékesítési formában üzemelő boltok száma: 244, összes alapterületük: 82724 m

2

, ami azt jeleníti, hogy a boltok (levonva a gyógyszertárak és a tüzép telepek számát) 28,9%^a, a bolti alapterület 61,7%-a működik korszerű értékesítési formában. Ezek az egységek bonyolítják a forgalom mintegy 75—80%-át. A vendéglátás terén a fejlesztési koncepcióknak megfelelően az önkiszolgálás más elbírálás alá esik. A városokban és idegenforgalmilag frekventált településeken a gyors tömegétkeztetés érdekéiben az önkiszolgáló étteremhálózat kiépítésre került, Sárvár és Szentgotthárd kivételével. Jellemző még jelenlegi helyzetünkre az egy lakosra jutó eladási forgalom, mely 1983-ban így alakult: bolti 36 863 Ft, vendéglátó: 4 630 Ft. A legjellemzőbb mutató, ami kifejezi a megye kereskedelmi hálózatának fejlődését és egyben meghatározza az országban elf oglalt helyünket az az 1000 lakosra jutó alapterület: 1983. év végén Vas megyében 1000 lakosra: 494 m

5 bolti alapterület jutott, az országos átlagnak 110,5%-a, 408 m

2 vendéglátó alapterület az országos átlagnak 124,4%-a, összesen: 902 m

2 kiskeresk. alapterület jut minden 1000 lakosra, ami másként azt jelenti, (hogy mintegy 10 évte a megyék és Budapest sorrendjében a bolti vonatkozásában a második, a vendéglátó ellátottság tekintetében pedig a hanm/adiik — negyedik helyet foglaljuk el. A hálózati — alapterületi — ellátottság egyben azt is jelenti, illetve mutatja, hogy ma az ország megyéi között Vas miegyében kényelmesebben lehet vásárolni, a vendéglőkben fogyasztani, mint máshol. A hálózat tehát megfelelő — az átlagnál jobb — feltételeket biztosít a forgalmazáshoz. 3. Egy nagy korszak — a 40 év — fejlődésének értékelésekor óhatatlanul indokolt a múltnak ismeretéiben előre tekinteni, megcélozni a fejlődés irányát. A jövő bizonyos érteleimben benne foglaltatik a jelenben, mégpedig a cselekvő és a döntést hozó emberek gondolkodásának szubjektív szférájában. Intuitív módszerekkel — ami a valóság átlagolt, szubjektív és sokoldalú megközelítését jelenti — a megye kereskedelmi hálózatának fejlesztése a következők szerint határozható meg. — A koncepciók és célok meghatározásainál minden esetben a településhálózat változásaival összhangban kell a stratégiát — taktikát előirányozni. — Kiemelten kell kezelni a megyeszékhely és városok ezlen belül Körmend és Sárvár hálózatfejlesztését, mint Szombathely ellenpólusait. — Az idegenforgalom területeit differenciáltan az adottságok kiaknázása érdekében célszerű fejleszteni. — A községeik hálózatának minőségi javítása a legfontosabb. Az alapvető ellátás körülményeit azonossá kell tenni a városokéval. — Külön feladat a városiasodó települések (nagyközségek) kialakult kereskedelmi központok hálózatának továbbfejlesztése. Szakm/ai szempontból a koncepciók és célok nagy távra szóló előrejielzésénél nem a teljesség igényével a következőket érdemes kiemelni: — a miegye nagykereskedelmi raktárhelyzete sürgős fejlesztést igényel, — a tüzelő — építőanyag forgalmazás feltételei, jelenleg kedvezőtlenek, ezért tervszerű fejlesztésüket napirendre kell tűzni, — Szombathelyen a vonzáskörzet, valamint a Köztársaság tér átrendezése 132