Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

KÖNYVESPOLC - Varsányi Péter István: Őrség. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület tájékoztató kiadványa

ŐRSÉG A BURGENLANDI MAGYAR KULTÚREGYESÜLET TÁJÉKOZTATÓ KIADVÁNYA Néhány kilométerre tőlünk, nyugati határaink túlsó oldalán immár „serdülőkorát" élő folyóirat tölti be nemes küldetését — a magyar nyelv védelmét —, szól olvasóihoz: az Őrség. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület (BMKE) közleményeként 1968-tól megjelenő ízléses füzetecske tulajdonképpen új jelenség az Ausztriához került magyarság körében. A több mint száz éve, a dualizmus korában (1879) útjára indított Oberwarter Sonntags Zeitung az érintett vidék (Felsőőr) sajtóterméke volt ugyan, de német nyelvű. A világháború két között a Hétfői Hírek forgott a burgenlandi magyarság kezén, viszont azt Sopronban nyomták. Kultúrtörténeti adalékként is érdekes, hogy ideig-óráig a szovjet parancsnokság is adott ki Felsőőrben magyar nyelvű lapot. Az 1960-as évek végefelé merült csak fel az igény, hogy olyan egységes egyesület kezdje meg tevékenységét, amely összefogná az Őrség — mindinkább csökkenő számú — magyarságát. A kezdetben stenciles formában, a 13. számtól jó minőségű fényképekkel illusztrálva megjelenő Őrség szerkesztősége mindenekelőtt azt a célt tűzte vállalkozása elé, hogy a magyarságnak biztosítson bemutatkozási lehetőséget, adjon nyilvánosságot (hangsúlyozzuk: az ott születettekről, az onnan származókról van szó). Joggal merül fel a kérdés: kikre támaszkodhatnak, kikhez szólhatnak a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület vezetői? A németajkú Ciklény (Eisenzicken) odacsatolása ellenére zömében magyar nyelvű Alsóőr (Unterwart); a lélekszámban nagyobb, de többségében németajkú Felsőőr (Oberwart) és Félsőpulya (Oberpullendorf); a nyelvében magyar, viszont a német Vörösvárhoz (Rotenturm) igazított Sziget még magyarul tudó lakosságára. „Felsőőr már elvesztette magyar jellegét — írja a 18. számban dr. Gyenge Imre —. A nagy tempóban növekvő városban mindig kisebb lesz a magyarok arányszáma". Az urbanizálódás asszimiláló hatásának tudomásul vétele mellett mégiscsak perelni kell egy nemzeti kisebbség elmúlásával, enyészetével. Kulturális-nyelvi téren erre is vállalkozik laptársunk, az Őrség. Mindemellett egy másik funkció is kitapintható: a szülőföldről távolba, nem egyszer a tengereken túlra vetődött őrségi magyarok kötődésének egyik lehetőségét kínálja. Az Őrség a szó valódi értelmében vett honismereti kiadvány. Csak mutatóban találhatunk benne egy-egy irodalmi vagy helytörténeti közleményt (Moór János verse, a „Szülőfalum", illetve dr. Teleky Béla „Sziget" című írása). A személyi feltételek mostohaságával is magyarázható mindez (magyar nyelvű, de burgenlandi költők, helytörténetkutatók kevés volta vagy hiánya). Amenynyiben segítséget várnának Magyarországtól, annak hozzájuk több hajszálgyökérrel kötődő nyugati régiójától, akkor ezen a téren kialakulhatna gyümölcsöző munkakapcsolat. Mert hozzánk is szól említett szép versében Moór János: 69