Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

IN MEMORIAM - Oszkó Zoltán—Káldos Gyula: Laky Rezső (1914—1985)

LAKY REZSŐ 1914-1985 1941 nyarán kántorválasztásra készülődött Hosszúpereszteg népe. Mi akkor 6. osztályos elemisták izgatottan vártuk, hogy ki lesz a tanítónk. Az egyházatyák döntése a Zala megyéből pályázó szép tenor hangú és az orgonával is kitűnően bánni tudó Laky Rezső tanítóra esett, aki aztán a falu életében új színt hozott. A második világháborús körülmények között is, a népműveléssel a falu kultúrájával sokat törődő pedagógusként tűnt ki. Élményszámba mentek tanítási órái. Soha sem felejtjük el a petróleumos faluban készített vetítőgépét, amelyet nemcsak a délelőtti-délutáni tanításban, hanem az esti népművelő és ismeretterjesztő munka során is eredményesen használt. Iskolai tanítása eggyé forrt azzal a népművelői munkával, amely élete végéig hivatása lett. Bennünket, tanítványait bevont ebbe a munkába. Tőle tanultuk meg szülőföldünk múltjának, hagyományainak, népének szeretetét és azt a hitet, amellyel a mindennapi munkáját végezte. A felszabadulás utáni nagy átalakulásban, az új élet kialakításában már Ostffyasszonyfán tevékenykedik, majd néhány év után Nagysimonyiba kerül. Mindkét helyen igazi néptanító volt. Magas fokon művelte a falusi színjátszást, a népi, irodalmi, történelmi emlékek gyűjtését. Nagysimonyiban tovább bővült népművelői munkája, mint könyvtáros sok-sok emberhez juttatta el az önművelődés eszközeit, a könyveket. Erre a lelkes népművelői magatartására figyeltek fel a járás vezetői, amikor felkérték a Celldömölki járás népművelési munkájának irányítására. A kultúra iránti szeretete és azért való tevékenysége felügyelői beosztásában még inkább kiteljesedett. Eredményesen harcolt, a népművelés feltételeinek javításáért, de továbbra is megmaradt gyakorlati népművelőnek. Boldog volt, ha egy új kultúrházat, könyvtárat, klubot hoztak létre. Ismereteit, gyűjtéseit igyekezett továbbadni. Sok száz estén, sok ezer hallgató élvezte TIT előadásait. Üj beosztásában több lehetősége volt a népi, irodalmi emlékek gyűjtésére, publikálására. Több díjnyertes pályaművet írt, önálló tanulmányt jelentetett meg. Honismereti tevékenységét országszerte ismerték. Lelkes támogatója volt a celldömölki helytörténeti csoportnak, majd később a megye honismereti mozgalmának. Halála előtt két héttel még mint megyei honismereti felügyelőnek itt Celldömölkön hallgattuk lelkesítő buzdító szavait, mellyel a népi hagyományok szeretetére és gyűjtésére buzdított. Akkor is megcsodáltuk hallatlan energiáját, ügyszeretetét. Mi adta neki ezt az erőt? Mélyen hitt abban, amit tett és szerette Kemenesalját, annak népét. Erről így vall egyik kitűnő néprajzi munkája bevezetőjében: „Mély nyomokat hagyott bennem a vasi táj, különösen a százszor szép Kemenesalja. Ahogy jártamban-keltemben megismertem, egyre jobban megszerettem. Szívemhez nőtt e táj, ennek szorgalmas dolgozó népe, így nem csoda, 60