Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

ADATTÁR - Székely László: A gasztonyi iskola története

Érdemes még megemlíteni, hogy a polgári hatóságok jóindulattal voltak a felekezeti iskolák iránt. 1936. február 14-i kelettel írja az alispán, hogy a gasz­tonyi róm. kat. iskolának fenntartója a politikai község; tartozik is az egyház­nak 1656 pengővel. Ezt azonban ezentúl nem „iskolai segély" címén kell be­venni a községi számadásába, hanem „iskolai fenntartási költség" címén. IV. A TANÍTÓK Nem tudunk arról, hogy a Boros család leszögezett jogával élve beleszólt volna valaha is a tanító-választásba. A gasztonyi róm. kat. iskolának első tanítója, akiről tudunk, Nagy Péter. Nevét hozza az 1802 évi Vis. Canonica. Bánokszentgyörgyön született, magya­rul jól beszél, latin, német, horvát nyelven közepesen. Itt persze csak magyarul kellett tudnia, mert Gasztony kezdettől fogva magyar falu volt, s ha az év­századok folyamán történt is némi német vagy szláv beszivárgás, az hamar be­olvadt a Borosok, Hertelendyek, Czirákiak, Mesterházyak, Pálffyak, Paczonák stb.-ek falujába. Nagy Péter azelőtt „praeceptor", segédtanító volt Lentiben, 34 éves korában került Gasztonyba, ahol, a Vis. Can. 1802 évi jegyzőkönyve szerint, már 17 éve szolgál. Sajnos, itt fennakadunk s kételkedni kezdünk az egyházlátogatási jegyzők alaposságában, mert az iskola ekkor még csak 10 éve ha létezett. A vasszentmihályi plébánia iratai között találunk az 1800-as évek­ből több „nyugtató levelet", vagyis mai szóval nyugtát a tanító aláírásával. Többek között 10 forintos nyugtát ír alá a kántortanító: jBoros Ádám gene­rálisért kell 12 szentmisén kántálnia. A halottak anyakönyvéből tudjuk, hogy 1804-ben meghal Nagy Péter tanítónak, „ludimagisternek" 7 éves kisleánya. 1811-ben már nem ő a mester, mert az 1831-i Egyházlátogatási Jegyzőkönyv szerint már 20 éve tanít itt a gasztonyi születésű öcsi Horváth Imre. Valószí­nűnek tetszik, hogy közvetlen utóda volt az első tanítónak. Közepesen beszélt németül is. Azelőtt Körmenden praeceptorkodott. Ömellé már segédtanító is került Rosner József személyében. Nem csoda, hiszen igen megöregedett. A szombathelyi egyházmegyei névtár (Schematismus Venerabilis Cleri Dioecesis Sabariensis) kb. három évenkint jelent meg. Az 1868-ban kiadott kötete hozza, hogy Horváth Imre adpr. mellett, illetőleg alatt (subd), Horváth László műkö­dik, n.adpr. = non adprobatus = diploma nélküli. Ugyanerről tanúskodik az 1871-ben kiadott kötet. Bármily hihetetlenül hangzik is, az öreg tanító még 82 éves korában is működött, persze fia segítségével. Az iskolának akkor még csak négy osztálya lehetett. Erre joggal következtethetünk abból, hogy ugyan­csak a schematizmus adatai szerint a tanulók létszáma az addigi 55—60-ból 1882-ben hirtelen felugrott 100-ra, majd 1887-ben 136-ra. A népszaporodás ilyen hirtelen növekedést nem tud indokolni, csak: ha föltételezzük, hogy 1880. táján lett hatosztályos az iskola. Öcsi (vagy ahogy olykor az anyakönyvekben olvashatjuk, Eötsi) Horváth Imre 84 éves korában halt meg 1874. január 3-án. (Regélnek arról, hogy fia, László, akit apja asztalosnak szánt, aki viszont ap­jának mint diplomátlan másodtanító segítségére volt, megpályázta a tanítói ál­lást, s igen megbántódott, amikor Gasztony iskolaszékének nem kellett. Kon­dorfán- lett tanító, nyugalomba mégis ide vonult vissza, egy szerencsés örökség révén dúsgazdagon. Bútorokat azonban valóban készített, s imíg a modern bútor, meg a jólét, meg a megnőtt igények ki nem szorították, látni lehetett belőlük néhány példányt egyes családoknál.) 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom