Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

ADATTÁR - Székely László: A gasztonyi iskola története

II. AZ ISKOLA MEGÉPÜL A „mesterház" hamarosan meg is épült, és pedig „két derékra". A falu népe húsz köböl jószágot is adott. Később Boros József iskolai tornyot is állíttat s ajándékoz bele egy 12 fontos harangot, az órák kezdetének és végének jelzésére. Az iskolaépülethez mindjárt hozzábiggyesztettek egy szobát a vasárnapi szentmise és délutáni „keresztény oktatás" végzésére megérkező káplán számára. A Borosok ugyanis közben azt is kijárták, hogy a „mater", Vasszentmihály káplánt is kapjon s így Gasztony ezentúl minden vasárnap és ünnepen miséhez jusson. Az uraságok nem vállaltak kötelezettséget arra, hogy ilyenkor a káplánt vendégül lássák, ebéden mégis szívesen látják, „De úgy, hogy ezen becsülettételt kötelességre ne lehessen magyarázni, hanem csak addig tartó jóakaratra, míg Cooperator úr hivatallyához illendő viselésével magát vélünk jól fogja comportálni". A „mester" feladatai közé tartozott az is, hogy ezt a káplánszobát, ha szükség van rá, befűtse. Az iskolaépület — a mai öregek tanúskodása szerint is — nem a mai helyén állt, hanem a templomtól kissé délkeletre, a mai faház táján és jóformán évről évre nőtt. Kezdetben bizony csak fából épült — ugyan téglaalapon — mindössze két szobája volt, egyikben lakott a mester, a másik volt a tanterem. Konyhája azonban téglából épült, boltozatos, van hozzá kamra, kocsiszín, istálló — mind „jókarban". Van a tanítónak kis konyhakertje is. Földjei még nincsenek. Az évi 80 forinton kívül kap 12 pozsonyi mérő gabonát, 17 szekér tűzifát. Stólája 7—7 krajcár temetés és ünnepi gyászmise után. Templom és iskola közti terület még nemrég temető volt. 1777-ben létesült az új temető (amely még ma is használatban van.) A síremlékek helyén hamarosan fák nőttek. (Meg kell jegyezni, hogy a ma évszázadosnak tűnő hársak, „anzikszok" tanúsága szerint, még e század elején sem álltak. Hogy a régi — nem is olyan nagyon régi — temető földjéből, az iskola udvarából olykor csontok kerültek elő, s hogy azok nem mindig részesültek kellő kegyeletben, arról az öregek tudnak mesélni. Az iskolaépület az idők során bővült, szépült. 1831-ben már arról ír a Visilatio Canonica, hogy az iskolát szolid anyagból építették, van benne két szoba, konyha stb. úgy, mint előbb. Ujabban szereztek a mester számára földet is negyed holdat, keletről Kovács Mihály és József, nyugatról a palántás kert szomszédságában. 1811 óta rétje is van a Sasos dűlőben, a csákányi templombirtok és Kovács Imre szomszédságában. Négy szekér széna terem rajta. A korábbi 80 forinton és tűzifán túl kap zsellérektől és özvegyektől 3 krajcárt, telkes gazdáktól negyed mérő búzát (mint harangozó ugyanennyit), a nemesektől és agilisektől (akik tehát anyai ágon nemesek) szintén negyedmérő búzát kap, de a harangozás után félmérőt. A tanulók után 17 krajcár jár neki, házassági hirdetésért 3, temetések és gyászmisék után 17. — A „koledából" (amin alighanem a vízkereszt táján történő házszentelések után juttatott adományokat kell érteni) harmadrész az övé. A szabadságharc leverése után, 1857-ben német—magyar nyelvű űrlapot kellett kitölteni az iskoláról. Eszerint a tanköteles gyermekek száma 30 fiú és 17 leány. Nem hihető, hogy ennyivel kevesebb leány született volna ezekben az években, valószínűbb, hogy a fiúkat jobban iskoláztatták a szülők. Az iskolaház jó állapotban van, téglából épült, zsúppal fedett. A lakás két szoba, konyha stb., mint fent. Fiúk, lányok egy teremben tanulnak, délelőtt 3, délután 2 47