Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

MŰHELY - Sill Ferenc: Szolgálat költészettel. Megemlékezés a 91 éves Székely Lászlóról

szetére felfigyelhetett a Vigília olvasótábora. Az 1978 februári számban jelent meg néhány költeménye. Ezek egyikében vall a költő is vágyairól, hogy önmagát megmutathassa: „Ő, akinek nincs ivadéka, Annak a szíve felsír néha, És még sokakban élni vágyik Sokakban bizony és sokáig. Azért szórom szívem szerte, S tán azért szedek mindent versbe." (Költői vágyak) 1980 novemberében epigrammái jelentek meg. Ezekben a hangsúlyos erkölcsi tanulságot, a forma egyszerűségét, a szellemes fordulatokat, a gondolatok és érzések egyértelműségét dicsérhetjük. Még gy őr vári tartózkodása idején kezdte el helytörténeti kutatásait. Levéltári adatok alapján és helyi adatgyűjtéssel összeállította „Győrvár múltja és jelene" c. kéziratát. Elhelyezte a Vas megyei Levéltárban és hozzáférhetővé tette más kutatók számára is. Helytörténeti érdeklődése elkísérte Gasztonyba, itt később megírta Gasztony történetét. 1972-ben ugyanis saját kérésére Gasztonyba helyezték, mert úgy gondolta, hogy messze túl a nyugdíjas korhatáron, fogyatkozó erejét ott még hasznosítani tudja. Kutas Kálmán itt is többször felkereste és találkozásaira így emlékezik vissza: „Mondataid mögül derülten mosolygott ránk arcod. Ügy beszélsz, mint aki végre kikötőbe jutott... jó emberek közé, akik derülten fogadják a partra szállót. — írod: napfényben ülsz az íróasztal mellett. Kora reggel. A kissé zord győrvári otthonod után egy napsütötte dolgozószoba és dolgozó ember!" (1973. jan. 14.) Más körülmények is megaranyozták az idősödő költő napjait. Bárdosi Németh János 1981. jan. 3-án előadást tartott a Magyar Rádióban. Felidézte Szombathely két háború közötti irodalmi életét, az „írott Kő" írógárdájának elfeledett érdemeit. Megemlékezett Székely Lászlóról is, aki ekkor már készült átadni helyét a fiatalabbaknak. „Hát beléptem a nyolcvannyolcba. Eszecském még, úgy érzem, tiszta. De a Múzsa a boldog munkát Most már ifjabb erőkre bízta." (Nyolcvannyolc) Gasztonyban rendezte sajtó alá az „íme, a te anyád" verses elbeszélését a názáreti Szent Család életéről. E művének megjelenésénél a baráti együttörvendezésnek és segítésnek sok jelét tapasztalhatta. Hajdók János a hatóságoknál járt el kihangsúlyozva, hogy „a népi hangnemben írt bensőséges eposz megjelenése" irodalmi életünk nyeresége. Weöres Sándor és Rónay György a könyv megjelenését nagy elismeréssel ajánlották. E „nyugodt menetű epikus vállalkozás ... sok tekintetben rokona olyan középkori műveknek, mint nálunk Alexandriai Szent Katalin verses legendája a XV. századból. Csupa átszellemültség." (Weöres.) Székely László írása „azoknak is meglepetés, akik előtt költé27