Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

MŰHELY - Sill Ferenc: Szolgálat költészettel. Megemlékezés a 91 éves Székely Lászlóról

SILL FERENC SZOLGÁLAT KÖLTÉSZETTEL MEGEMLÉKEZÉS A 91 ÉVES SZÉKELY LÁSZLÓRÓL Első alkalommal 1954-ben Győrvá­ron találkoztam vele, a hallgató köl­tővel. Feszültségektől terhes évek voltak mögötte. A beszélgetésekben mégsem merült fel egyszer sem a méltánytalan mellőzés keserűsége. A győrvári parókián szemlélődő gondolataiba merült, és mintha sem­mi sem történt volna, végezte lelki­pásztori munkáját a 60 évesen is fiatal Székely László. Kőszegről érkezett Győrvárra ad­minisztratív intézkedés alapján. A szívéhez oly közel álló várost cserél­te fel a Vas megye peremén települt kis községgel, ahol az elavult épü­letben semmi komfort nem várta és ahol — a távolság miatt is — csak ritkán kereshették fel szellemet pezsdítő beszélgetés okán egykori író barátai. Ajkát mégsem hagyta el panasz, vagy méltatlankodás. A lélek fegyelmezett nyugalma áradt egész lényéből. Boethius „A bölcselet vigasztalásai" c. műve foglalkoztatta, amelyet le is fordított. Akármi történt vele, az nem hatolt fel abba a szférába, ahol lelke időzött: „Az életeinben nincs regény, kaland, Harmonikus az, mint a nagyharang." Székely László Budapesten született 1894. december 24-én. Édesapja szabó­mester volt. Édesanyja, Dankos Mária a családban felnövekvő hat gyermek szá­mára a meghitt bensőséget jelentette: „Anyánkat körülültük. És úgy csüngtünk szívén." (Családi körben) Ebből a családi otthonból hozta magával az áttetsző gyermeki eg\ szerűsé­get és ugyanakkor a szigorú erkölcsi fegyelmet, ami később is jellemző volt rá. Már másokat tanított és nevelt, amikor még mindig érezte édesapjának vigyá­zó tekintetét annak haláláig: 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom