Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1985. (Szombathely, 1985)

Szabó László: Űj köntösben - azonos célokért - színvonalasabban

SZABÖ LÁSZLÖ ÚJ KÖNTÖSBEN-AZONOS CÉLOKÉRTSZÍNVONALASABBAN Köszöntöm az Olvasót! Köszöntöm mindannyiukat, akik a Vasi Honismereti Közlemények barátai, alkotói, szerkesztői táborába lépnek, akiknek fontos, hogy megismerjék hazánk e nyugati tájának megejtő báját, múltba gyökerező hagyományait, mai valóságát. Forgatom a szerény kivitelű, de gondolati gazdagságukban figyelemre méltó 1974. évi első számokat, amelyeknek születését Vas megye Tanácsa V. B. Művelődési Osztálya, a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága és a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ határozta el, és amelyekben magam is közzétehettem gyűjtő- és feldolgozó munkám szerény eredményeit. Akkor — és azóta 10 éven át — jónéhányan óvtuk, babusgattuk, és természetesen szerzői honoráriumra nem is gondolva, szolgáltuk a megye közéletében, kulturális—honismereti mozgalmában egyre izmosodó, karakterisztikussá váló folyóiratot. És az nagykorúvá lett, alkalmassá arra, hogy bővülő terjedelemben, esztétikusabb alakban, reményeink szerint magasabb hőfokkal és hozzáértéssel szolgálja ugyanazt a célt: szellemi és hazafiúi épülésünket. A megváltozott viszonyok tették lehetővé, hogy a mostani kettős számtól előfizetői terjesztésre kerüljön, amely tény egyben a szakmai megmérettetés eredménye is. A Vasi Honismereti Közlemények 1985. évi 1—2. összevont számát tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Remélni szeretnénk, hogy az újrainduláskor tapasztalt időbeni megkésettség nem lesz sajátos jellemzője annak, hogy minden közreműködő lehetőségét latba veti majd a rendszeres megjelenéséért. A szerkesztőség és a kiadók ígérik, hogy még ez évben eljuttatják hozzánk az 1986-os két számot is, és behozzák azt a lemaradásukat, amelynek okai technikai—szervezési jellegűek voltak. Hon, haza, hazaszeretet.. . nemzeti nyelvünk legdrágább szavai, jelentésükben az ember legnemesebb érzelmei testesednek meg. Ügy gondolom, hogy ina már olyan fogalmakként élnek népünk tudati tartományaiban, amelyekhez nem tapadhat más népeket megalázó nacionalista felhang, amelyeket nem szégyen vallani, ellenkezőleg: szégyen elhallgatni. Hazafiság és internacionalizmus ma már egymásba fonódó fogalmak, szívünk érzelemvilágában egymáshoz ragaszkodó édestestvérek. A hazát szeretni, magyarnak lenni az emberiség egyetemes érdeke is, hiszen az emberiséghez való eltalálás legtermészetesebb és legtermékenyebb útja a magyar ember számára, a magyarságtudaton, a hazához való ragaszkodáson át vezet. A hazához pedig csak a szűkebb környezetem, lakóhelyem és munkahelyem egy darabkájához való kötődésem, ragaszkodásom juttathat el. Hazát szeretni első és meghatározó feltétele a hazát megismerni követelménye. Megismerni azonban csak konkrétan, lépésről-lépésre haladva, módszeresen lehet. Megismerni az utcát, a várost, a megyét, ahol élek, észrevenni a csörgedező patakocskát, a sehol e világon nem található oly természetes sokszínűségben pompázó réteket, azt a küzdelmes múltat, amit elődeink éltek meg, 1