Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - HÍREK - BARBALICS IMRE JÁNOS: CSABA JÓZSEF ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA

BARBALICS IMRE JÁNOS CSABA JÓZSEF ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 1983-ban a megye tudományos életéből két kiváló szakember s egyben személyes jó ismerősöm is távozott az élők sorából. Előbb BÁRDOSI JÁNOS (Vasi Honismereti Közlemények 1982-2 számában Bándy Gábor emlékezete jelent meg). Majd később CSABA JÓZSEF. Munkatársak, barátok elvesztése mindig fájdalmas. Legutolsó találkozásunk alkalmával 1983. október 21-én az egésznapos megyei honismereti tanácskozáson még vidáman beszélgettünk s a legutóbbi szlovéniai kutatásaim eredményei iránt érdeklődött. Alig telt el pár nap, mikor értesítette, hogy 1983. október 31-én váratlanul elhunyt. Nehéz feladat életéről és munkásságáról írni, még régi ismerősei is csak igen ritkán hallottak pár szót a kezdetekről. Ha munkásságáról, életéről kívánták faggatni, az addit kötetlen baráti beszélgetés megszakadt s a beszélgetés hűvössé vált. Az érdeklődő szakmai tárgyú levelekre s az itt felvetett problémákra gyorsan s lelkiismeretesen válaszolt. Kettőnk ismeretsége is így kezdődött, még az 1960-as évek közepén. A siketfajdokról érdeklődtem s postafordultával már meg is kaptam érdeklődésemre a választ. Később sikerült személyesen is találkoznom az addig csak levélből ismert Csaba Józseffel. A személyes találkozások során egyre mélyült ismeretségünk. Tanácsaival s helyismeretével szlovéniai kutatásaimat haláláig támogatta. Sokat s sokszor beszélgettünk, de az életút s a nem mindennapi tudományos pálya megismerése sohasem sikerült. Jelen esetben is a teljesség igénye nélkül írom e sorokat. Hosszú évek munkája kell, hogy a nemrég elhunyt nagyrabecsült CSABA JÓZSEF életútját teljes egészében megismerjük. 1903. július 1-én született a Vas megyei Nagycsákányban, szülei WALZEL SÁNDOR és PAULY MÁRIA. Az eredeti neve WALZEL JÓZSEF SÁNDOR. Iskoláit helyben, majd a polgárit Körmenden, sa felső kereskedelmi iskolát Szombathelyen végezte. 1922-ben érettségizett. A közigazgatási pályán kívánt elhelyezkedni, így előbb két évig Nagycsákányban volt jegyzőgyakornok majd sikeres közigazgatási tanfolyam elvégzése után 1926-ban jegyzői oklevelet szerzett. 1941-ig mint segédjegyző tevékenykedett a Rábadoroszlóval egyesült Nagycsákányban, melynek az egyesülés után Csákánydoroszló lett a neve. A legelső írásai elsősorban madártani, illetve vadászati jellegűek. Itt jelentős szerepe lehetett az anyai nagyapának, aki erdész volt. Állattani munkái mellett fokozatosan megjelentek néprajzi tárgyi írásai is a harmincas évek második felében. Ennek két oka is van, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz. Uj tudományos folyóirat a VASI SZEMLE jelent meg a megyében, amely új publikációs lehetőségeket nyújtott a helyi kutatók számára és az új folyóirat szerkesztője PÁVEL ÁGOSTON. A személyes találkozások során kapcsolatuk egyre inkább elmélyült s ezt elsősorban a Vasi Szemlében megjelent írások szemléletesen bizonyítják. 1941-től 1945 tavaszáig a mai Jugoszláviához tartozó, közelebbről Szlovéniában található Péterhegyen körjegyző. Itt s ebben az időben sem szünetel tudományos tevékenysége. A napi fárasztó munka mellett is minden számára érdekes jelenségre felfigyel s feljegyzi. 1945 nyarán már újra Csákánydoroszlón dolgozik mint körjegyző, majd 1950-től 1952-ig mint tanácstitkár. Tudományos munkássága töretlenül egyre inkább kiterjed, fejlődik. 1952-ben súlyos megpróbáltatás éri. Felszólítják, hogy kérje nyugdíjazását. Kora még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, így új munkahely után 65