Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Heckenast János: C. Harrach Erzsébet—Kiss Gyula: Vasi műemlékek

tipagrafizált. A könyv tagolatlansága olyan érzetet kelt, mintha egyvégtében való olvasásra szánták volna, pedig nagyon valószínű, hogy még a műemlékeik rajongói közül sem fogja senki izgalmas regények „falasához" hasonlóan habzsolva végigolvasni. Nem a bennefoglaitak érdektelensége, hanem töménysége miatt, hiszen a könyv második rész-ének minden sora egy-egy ismerettel ér fel, mely akár 5—7 részadatot is tartalmaz. „A kötet oélja, hogy ismertesse a megye 576 műemléki védettség alatt álló épületét, keletkezésük, művelődéstörténeti hátterük bemutatásával dokumentálja az olvasó számára a terület történelmét és benne kultúráját." „A kötet feladata, hogy adatbázisaival segítséget nyújtson a hatósági (munkáiban, tájékoztatva a helytörténet iránt érdeklődőket, a megyét megismerni vágyó turistákat is." — írják a szerzőik. (13. old.) A kötet célját a szerzők nagy következetességgel valósították meg. A szerkesztés • rendje a kisebb településeik esetén azonnal kiviláglik, de a részletesebben tárgyalt nagyobbaknál is jól nyomonkövethető, az elsődlegesen történelmi, művelődéstörténeti szövegrészeket megkülönböztető dőlt szedés segítségével. A választott feldolgozási mód nem követi a szokványos lexikon formát, a tárgyalt tételek jelentős részénél legalább két helyen kell egy-egy épületre vonatkozóan adatokra figyelni, de a nagy lelkiismeretességgel megvalósított kölcsönös hivatkozási rendszer az objektumok döntő többségénél ezt könnyen és egyértelműen lehetővé teszi. Az osztott adatközlés apró nehézségeiért cserébe olvasmányos kultúrtörténeti dolgozatokat nyújt a könyv. A szerkesztés .rendje csak Szombathely várostörténetének tárgyalása során bicsaknak meg. A zarviart valószínűleg az okozhatta, hogy a bevezető jellegű tömör jellemzés, mely az egyéb települések esetében röviden végigkíséri a jellemző területi és népességgyarapodási állomásólkat és a helység fejlesztését meghatározó tervek megemlítéséivel záirul, itt elmaradt, hogy helyét Savaria leírása foglalja el. Ami az adatbázist illeti, ennek három tulajdonsága adja meg az értékét, — mindenekelőtt a megbízhatósága, vagyis minősége, a terjedelme, vagyis mennyisége és használhatósága, vagyis összefüggésbe hozhatósága, értékelhetősége az összes további adatokkal, ismeretekkel szinkronban. Természetesen akad néhány téves adat a könyvben, de ezek száma nagyon kevés, a kötet áttanulmányozása alapján 1—2 ezrelék körülire becsülhetők és ezek sem lényegbavágóak, ahogyan a következő néhány kiragadott példa is mutatja. Bucsu XIII. századi plébániatemplomának nem Szent György, hanem Szent Mihály a védőszentje. (53. old.) A szombathelyi „székesegyház az 1791ben lebontott vár templom és a várpalota helyén áll" megállapítás található a 400. oldalon. A helyes szöveg a következő volna. A székesegyház az 1791ben lebontott vár templomtól északra az ugyanakkor lebontott váirépületnek déli felét elfoglalva épült fel. A Petőfi Sándor utca 39. sz. klasszicista épületben (411. old.) a lakások mellett nem óvoda, hanem a Hámián Kató utcai iskola étkezdéje található. Csak elírásnak tarthatnánk a 443. oldalon, hogy a szombathelyi sziékesegyházzal szemben található Szdly János szobor Tóth János szobrász alkotása, Tóth István helyett, ha a névmutató nem erősítené meg a tévedést. (566. old.) Inkább pontatlan, mint téves adatnak minősíthető a 391. oldalon a szombathelyi várral kapcsolatban az a megállapítás, hogy a XIII. században csupán egy kerek lakótorony, ugyanis a 42 m átmérőjű erősség a legfeljebb 8 m 74