Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - MŰHELY - PINTÉR PAL: „MÉG NEM ELÉG" MADÁCH KÁROLY ÉLETÚTJA

Szerette a fonomimikai rendszert, módszert és az írás tanítását. Ennek az időnek emléke egy palatábla, melyet féltő szeretettel őriz ma is Körmenden a Rába Helytörténeti Múzeumban. Himód más szempontból is jelentős volt részére. Németh Margit nevű kolléganőjétől tanulta meg a magyar népszínművészeket megérteni és szeretni. Szívesen segített a színdarabok rendezésében. 1939-ben nősült meg. Egy régi, népi gerendás házban laktak a falu közepén. Itt született Károly nevű fia 1940-ben. Fia születése idején Erdélyben volt katona. Mivel családja fiú gyermekkel szaporodott, Kolozsvárról hazajöhetett egy hét szabadságra. Himódon nem volt orvos és messze volt az állomás is. Ezért 1941-ben, amikor nagynénje Körmenden nyugdíjba ment, megpályázta a helyét. Ismerős helyre jött Körmendre, hisz itt járt polgári iskolába. Az elemi fiúiskola 3, osztályában lett nevelő. Tanítói munkája mellett két délután óraadó volt az iparostanonc iskolában is, ahol rajzot és kémiát tanított. Egy éves körmendi tanítói munka után behívták katonának Sopronba. 1942. július 9-én indították őket a frontra. Ezen a napon született Mária nevű leánya, akit csak egy év után láthatott meg. (Leánya jelenleg Körmenden a Szakmunkásképző Intézet matematika-kémia szakos tanára). Leszerelése után ismét csak „tanítgatott", ugyanis tanítványaival többet tartózkodott az óvóhelyen, mint a tanteremben. A szülők féltették gyermekeiket, ezért 1944-ben már nem is engedték őket iskolába. Azért, hogy tanítványai ne veszítsenek évet, felváltva, egyes házaknál tanítottak 8-10 tanulót. 1944 őszén ismét behívót kapott, majd 1945-ben fogságba esett. 1946-ban került haza. Az újraigazolások után újra taníthatott a körmendi Petőfi téri elemi, majd az iskolák államosítása után az általános iskolában földrajzot, természetrajzot és rajzot. 1953-ban a leányiskolában Dévényi Ferenc igazgató mellett igazgatóhelyettes lett és emellett tanulmányi vezető is volt. 1954-ben Pécsett szerzett földrajz-biológia-rajz szakos tanári diplomát. Szaktárgyai mellett mindig szívesen foglalkozott a néprajzzal. Néprajzi szakköröseivel és iparitanulóival hangya szorgalommal gyűjtötte a körmendi járásban a régészeti, helytörténeti és néprajzi anyagot. Elévülhetetlen érdemei vannak a híres Batthyány levéltár maradványainak megmentésében, szakszerű tárolásában. Dévényi Ferenc igazgatóval egy szerény, de egyre gyarapodó iskolamúzeumot hoztak létre, ahol elsősorban tanítványaik bővíthették ismereteiket. Gyűjtő munkájukat fémjelzi az a közel 3000 darabból álló gyűjtemény, amelyik alapját képezte az 1981-ben, a volt Batthyány kastélyban megnyílt Rába Helytörténeti Gyűjteménynek, illetve Múzeumnak. 1964-től 1971-ig vo4$ igazgatója a Körmendi 414. számú Szakmunkásképző Intézetnek. 1971-ben ment nyugdíjba: Nyugdíjba vonulása után még évekig óraadóként tanított, utána már csak a muzeális értékű anyagok gyűjtésével foglalkozott és foglalkozik ma is. A tanítás, a muzeális tárgyak gyűjtése és rendszerezése mellett maradt még energiája arra, hogy dédelgetett álmát is megvalósítsa: A párt és tanácsi szervek segítségével, az Iparügyi Minisztérium másfél milliós támogatásával (ezt az összeget anyagvásárlásra biztosították) sok száz óra társadalmi munkával megépíttette a Szakmunkásképző Intézet kétszintes, hat tantermes iskoláját. 11