Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Nádasdy Lajos: Entzbruder Dezső és a magyar zene

kesedésre is, amit szavai kiváltottak. Elmondta, hogy a front embertelenségei nyitották fel szemét és határozta el, hogy azok mellé áll, akik valami újért, szebbért akarnak harcolni. 1916 júniusában fogságba esik. Elhatározásához itt bőséges alkalom nyílik. Már 1917 februárjában is harcolt, de mikor látta, hogy a kivívott győzelem átmenetileg a burzsoázia kezébe csúszott, kiábrándult és visszamegy a krasznoifimski fogolytárborba. Itt akkor nem éltek rosszul, a tisztek állandóan vöröskeresztes segélyben is részesültek, de ő összetűzött a tisztekkel és átment a legények közé. Mikor 1917 nyarán Lenin meghirdette a fegyveres akciók szükségességét, újra megszökött. Fél évig tenger szenvedés és hányódtatás során mindig ott van, ahol szükség van rá, ahová hívják, ahová állítja az összefogó erő. 1917 nyarán, közvetlenül a Téli Palota ostroma előtt és közvetlen utána Petrográdban. Legmegbízhatóbb embereiből csapatokat szervez. (Az »Izvesztyija« 1967. március 23-i ünnepi száma.) A volt soproni katonáktól, pl. Rasztovits Józseftől is tudom, hogy Entzbruder Dezső nehéz fegyveres akciókban vett részt, különösen a Kerenszkijék ellen, meg a Kornyilov mozgalom megsemmisítésére. Legszebb emlékeim közé tartozik az is, amikor Entzbruder Dezsőt a brennbergi bányászoknak adott hangversenyén játszani hallottam. Mintha vihar dübörögne a zongora felett éppen olyan volt. Különösen a Rákóczi-indulójával aratott tomboló sikert. Egy-egy ilyen hangversenye után tucatjával tódultak a zászló alá nemcsak a munkások, hanem az iparosok, kereskedők, értelmiségiek, diákok, színészek és pincérek is. Lenyűgöző, ellenállhatatlan volt! Én Entzbruder Dezső buzdítására indítottam be Szilben az ifjúsági kommunista szervezetet. Röviddel később megélhetési nehézségeink miatt Budapestre kerültünk, ahol én Kovács Dezső elvtárssal beléptem 1919 májusában az I. Budapesti Vörösezredbe. Entzbruder Dezső személyes bátorságának, nagyszerű szervező képességének, katonai taktikai tudásának volt köszönhető nemegyszer, hogy a dunántúli, leginkább Bécsből szervezett ellenforradalmi megmozdulások, többek között a már történelmivé vált kopházi csata, nem fajult el végzetesen. Ezeknek a nagyszerű akcióknak szemtanúi, sőt résztvevői ma is tucatszámra élnek. Pl. a kopházi eseményeknél résztvevő Király Béla elvtárs Sopron, Harkai út 29., vagy Bors András budapesti pedagógus. De Dezső nemcsak itthon szervezett, hanem átment Ausztria területére is. Mágnesként ható szuggesztív erejével igen sok osztrák elvtársat megnyert, sőt két repülőgépet is küldtek a Tanácsköztársaság megsegítésére. Németajkú századot is állított fel. Emiatt az álszocialista osztrák kormány 10 000 korona vérdíjat tűzött ki a fiatal hadügyi népbiztos, a »Tigris-kapu« őrének fejére. Persze hiába! Dicső emlékét a Sopronkőhida-i fegyházban, ahol én 8 hónapi büntetésemet töltöttem, míg a sok kínzástól és veréstől meg nem betegedve, a humánus Szilvásy Kálmán dr. utasítására, kórházba nem kerültem, — nap mint nap emlegették, elismerve bátorságát, forradalmi szenvedélyét és tevékenységét. Az összes mozgalmi emberektől, akik velem ültek, csak a legnagyobb tisztelet és elragadtatás hangján hallottam róla beszélni. Én ugyan később Pesten éltem, de nem veszítettem el vele a kapcsolatot. A Dunántúl akkor valóságos tűzfészek volt. Hol itt, hol ott ütötte fel fejét az ellenforradalom. Entzbruder Dezsőnek sokszor kellett rágalmazók, rémhírterjesztők és diverzánsok miatt statáriumot hirdetni. Sopron megye akkor az egyetlen hely volt, amelyen át a külvilággal érintkezni lehetett. A renngassei urak ezt az előnyt saját maguknak szerették volna kijátszani. Sopronban, Csornán, Cenken, Balfon, Kapuvárott, Fülesén veszedelmes lázadások törtek fel. 52