Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)
2. szám - ADATTÁR - Vass György: Adatok egy mézeskalácsos és családja történetéhez
viaszpecsétje teljesen ép állapotban található — eddig nem került elő. A pecsétről ugyan a „Sárvár monográfiája" c. 1978-ban megjelent kiadványban közölt rajz révén tudunk, de azt egy régi iratszekrény ajtaján lévő faragvány alapján készítették. A szekrény másik ajtaját a sárvári hegyközség pecsétjének rajza díszíti. (A polgárlevéllel kapcsolatban kell még megemlíteni, hogy Sárvár 1871-ig mezőváros volt, élén polgármester és „hites tanáts" állt. Az adminisztrációt a „főjegyző" vezette, de alkalmazott a város „levéltárnok"-ot is. Ernecz Ignácz kézzel írt sárvári monográfiájából tudjuk, hogy 1864-ben a „levéltárnok" Fehér Ádám.) Orbán Dániel szülei: Orbán Dániel sárvári földműves és Béni Rozália. Valószínű, hogy az idézett polgárlevél az ifjú Dániel elszegődtetéséhez szolgált igazolásul. Utóbbit támasztja alá az, hogy előkerült az ifjú Dániel nevére Sopronban kiállított németnyelvű oklevél (Lehrbrief) is, amelynek magyar fordítása a következő: „Mi fő- és alelöljárók ezen oklevél erejénél fogva becsületes meggyőződéssel tanúsítjuk, hogy Orbán Dániel 18 éves tanoncifjú, aki pinkamindszenti (Magyarország) születésű, katolikus vallású, nőtlen állapotú; Riedl József úrnál Körmenderi a bábos és mézeskalácsos szakmát három éven át, úgymint 1853 február 4-től 1856 február 14-ig tanulta, a tanulmányi idő alatt a gyakorlati ismereteket egy inastól elvárhatóan elsajátította, az előírt követelményeknek a vallás és erkölcstanban, valamint az ismétlésekben is megfelelt, s ugyanő 1856 első negyedében, éspedig az év fordulóján a szokásos formákban felszabadíttatott és részére a jelen oklevél kiadatott. — o — Ezen oklevél fenti ipartestületi urak által Győry József ifjúsági felügyelőnek és. a tanítómesternek bemutattatott, majd az ipartestület jelvényével elláttatott. Sopron, 1856. február 25-én Eipeltauer Sámuel a fiatal bábos és mézeskalácsosok polgári főelöljárója, Seitz Ignác alelöljáró, Riedl József bábos és mézeskalácsos, tanítómester." Álul, az aláírásoktól kicsit balra a soproni bábos és mézeskalácsosok 37 mm átmérőjű viasz körpecsétjének lenyomata található. Dániel azután hazatért Sárvárra, s itt folytatott bábos és mézeskalácsos mesterséget, éspedig a ma is álló családi házban. (Ma Lenin u. 43.) Műhelye az épület északra nyúló udvari részében volt. Sárvári leányt, Németh Teréziát, vett feleségül, ki 1843-ban született és 1922-ben 79 éves korában halt meg. Tizenhat évvel élte túl férjét. Orbán Dániel szorgalmas, igen jó fizikumú ember volt, és a múlt század második felében az akkor még javában „menő" bábos és mézeskalácsos mesterségre számos sárvári és környékbeli fiatalt tanított meg. ötven éven át a város, sőt Vas megye egyik igen tekintélyes iparosaként ismerték. Készítményeit a szomszédos megyékben is árusította, mert rendszeresen járt a vásárokra is. Ä jól felszerelt műhelyben és a hozzá tartozó helyiségekben az egész család szorgalmasan' dolgozott. Emellett Orbán segédet is alkalmazott, s mindig tartott egy-két tanoncot is. (Nála tanult és egy ideig nála is állt alkalmazásban Sárvár utolsó bábos-mézeskalácsos iparosa Balassa Sándor, akit 1960-ban 83 éves korában ért a halál, ugyancsak Sárváron.) 43