Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - ADATTÁR - Zongor Ferenc: Bábos és gyertyaöntő mesterség (Emlékezés Gecse Ferencre)

Meg kell említenem, hogy két |fiam és egy leányom él. Az egyik Jfiam jelenben Vasváron cukrász, a nagyobbik fiam bányatechnikus és Móron lakik. A kislányom pedig még csak most megy 8. osztályba. Azért ilyen kicsi! még a lányom, mivelhogy első feleségem a háború alatt meghalt... Így a második feleségem és a kislányom $egítenek idehaza. Én pedig az árut; fagylaltot, bábot és mézeskalácsokat tisztán csomagolva, a szennyeződéstől védve hintámon elszállítom a környék falvaiba. Van egy lovam és két féderes-kocsim. Az egyik régebbi, kezdetlegesebb, a másik már praktikusabb" — jegyezte meg Gecse Ferenc. „Minden utamra viszek magammal egy kézicsengőt is. — Amikor beérek a falukba, már szaladnak a gyerekek; húzkodják az anyjukat, keresztanyjukat, hogy vegyenek ezt vagy azt a Gecse bácsitól... Én nagyon kényes fagyok arra, hogy az árum nehogy beszennyeződjön. A portékámat, az e célra feszített kis ablakon keresztül szolgálom ki. A hintó 'ablaka felhajtható. A hintómba — az eladó-bolt részébe — csak a bakról lehet bejutni, ugyanis ezt a részt egy fehér függöny választja le. Hintóm igazán ismert a környéken. Ügy érzem, nagyon jó célt is szolgál. Ha szabad ilyen kijelentést tennem; azt hiszem egész Európában nem található párja az én hintómnak!" Ezek után szeretném bemutatni Gecse Ferenc „bábosműhely"-ét, amely egyúttal „mézeskalácsos-bolt" volt. Ebben a helyiségben, ahol álltunk, készültek fe finomabbnál finomabb „mézeskalácsok, mézescsókok, darázsfészkek". De itt sorakozott élénk színpompában a különböző alakú és nagyságú bábok „serege" is. Az üzletműhely, 6X6 méter nagyságú. A kijárati ajtaja a tornácra nyílik, egy másik ajtó pedig a fagylaltkészítő helyiségbe vitt, mely 25 évvel ezelőtt még gyertyaöntő műhelyként működött. A boltíves nagyablak nyugatnak nézett. A másik ablaka a konyhával teremtett kapcsolatot, „kiadó-tálaló" ablakként. A műhelyben jrend, tisztaság; jellemző Gecse Ferenc igényességére. A terem padlózata súrolt. Ottlétünk idején 100-as villanyégő világított benne. A helyiség délkeleti sarkában állt a tűzhely. Még Pesten vette ezt a nagy tűzhelyet 1940-ben; mint mondotta — „drága volt, akkor 1700 pengőt kellett kiadnom". A tűzhely vagy kemence vasból és bádogból készült. Kb. 2,20 m magas, 90 cm széles és JlOO cm mélységű „monstrum" mellett állt a szintén vasból gyártott „pléhtartó" azaz szárító (kb. 15 tartófoggal, polccal). A szárító „fokaira" a sütőből kikerült tüzes süteményes pléhket, „tepsiket" helyezte el a mester. Ennek a (tűzhelynek 4 egymás fölé helyezett sütője van. A legfelső sütőt — általában )— csak szárításra használta. A „három csöves" sütő alatt a fa- és széntüzeléses tűzszekrény található, majd ez alatt a „hamus-rész", a hamutartó volt. A terem keleti oldalán állt egy kb. 200X90 cm-es súrolt munkaasztal. Ezen az oldalon a falon, lépcsőzetes fapolcon sorakoztak a színes bábok, „kívánatos kínálattal". A polctól balra, szintén a falon függött egy nagyon szép, érdekes formájú sodrója. „Végeredményben ez sodrófa r— mondotta Gecse Ferenc —, de egész más típusú, mert golyóscsapágyakon fut annak a belseje. Mi »valger«-nák, »valcni«-nák. hívjuk. Rózsafából készült, nagyon drága szerszámom! A valcnival készítettük valamikor az igazi mézeskalácsot, és vele tuffoltuk ki, de most már nem csináljuk. Két, kettő és fél kilós tésztát kisodortunk olyan téglalapalakúra. Mielőtt megsütöttük volna, a kisodort tészta tetejét ezzel a valcnival végighúztuk, azaz kituffoztuk. Ez kiemeli a tésztát. 34