Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

2. szám - MŰHELY - Naszádos István: Miért vonzó a mi honismereti szakkörünk?

NASZÁDOS ISTVÁN MIÉRT VONZÓ A Ml HONISMERETI SZAKKÖRÜNK? Szakkörünk 16 éve működik. A tagok szeretnek ide eljönni, mindéin héten megtelik a szakiköri szoba. Meghívó nélkül, önszántukból járnak ide idősebbek és fiatalabbak. Az élet jelei ezek. Azé a (közösségi életé, melyet soha, semmilyen eszközzel kikényszeríteni nem lehet. Ezt csak lelkiismeretes, igényes munkáival, sok szeretettel és türelemmel lehet felépíteni. 19684>an — amikor Sárváron a Honismereti Szakkor megalakult —, senki sem sejtette, hogy olyan mnagot vetettek itt el, amely lassan, de biztosan fejlődik eredményekiben gazdag közösséggé. A várossá válás lázában ki figyelt volna árrá a pár emberre, akik az újjászülető várost látva annak múltjaival kezdtek foglalkozni. Tudták: a szép jelen csak úgy értékelhető, ha a város lakói megismerik azt az uttat, amely felszabadult, fényesedő életünkhöz vezetett. Sokszor ismételt igazság: „A múlt a jelen alapja". Igaz. Látnunk kell és fel kell ismernünk azt, ha jól akarjuk a jövő ösvényein lépteinket igazgatni, szükséges felmérnünk azt az utat is, ami eddig vezetett. Tudnunk kell azt is, hogy ez az út nem egy kis település útja, mégcsak nem ás egy népé, nemzeté, de az emberiség útja. Sem hazánknak, sem benne városunknak a történetét nem lehet és nem is szabad kiszakítani az emberiség történetéből, elődeink életének történetéből. Ezt ismerték fiel azok, akik itt közös munkára jöttek össze. Igen nagy veszteség lett volna, ha ezeket a jószándékú, die eddig külön dolgozó, a múlt és a jelen kapcsolatait kutató embereket nem fogja össze a Honismereti Szakkör. És mert összefogta, így vált a város, a közösség hasznára a munkaijuk. Az is természetes, hogy ezek a tevékeny emberek mint a mágnes a vasreszeléket, úgy hiúzták és hozták a szakkörbe az embereket. Kiket? — Azokat, akik szerették szülőföldjüket, hazájukat, s akik a múlt hibáiból akartok tanulni, s elkerülni azokat a jelenben. Nem a legfiatalabbak jöttek először, hianem azok, akik korábban soha nem lakhattak jól a tudományokból, mert sorsuk, életük alakulása nem engedte közel jutni őket a tudás asztalához. Azok a munkások, háziasszonyok, akiknek valóban fel kellett szabadulniuk a hétköznapok kicsinyes gondjai alól, hogy most, életük derekán — sokan őszülő fejjel —, töltekezzenek az addig tőlük elzárt, de őket érdeklő tudással. A munkások után jötteik az értelmiség tagjai közül azok, akik érezték, hogy munkájukból eddig hiányoztak a helyi gyökerek, amik pedig segítették volna eredményesebbé tenni tevékenységüket. Aztán jöttek a fiatalok közül azok, akik érezték, hogy az iskolai oktatás sem adhatott minden kérdésükre választ, hiszen ott nagyon sürgeti a pedagógust az idő. A szakkörben pedig mindenre volt idő, itt iminden kérdésre felelni .kellett, — s feleltünk is. 19