Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

2. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Fülöp László Étkezés, öltözködés és gyógyítás Nádasdy Tamás udvarában

Komoly gond volt a fűtés is. A hideg házból (fűthetetlen szoba) elég későn költöztek át a tüzes házba , a fűthető helyiségbe. A nagy betegen fekvő Orsolya írja férjének 1552. november 8-án: "Mége keddig szobát nem fűttettem, innen tova nincs mit tennem, fűttetnem kell, mert az szeles házba nem maradhatok." Utólag nehéz eldöntenünk, hogy a kor szokása, vagy takarékoskodás miatt kezdték-e ilyen későn a fűtést. Az állandó megfázás miatt gyakori volt a nátha , a láz miatti hideglelés • A már felnőtt Ferkó, a későbbi fekete bég írja anyjának Bécsből, hogy nagyon "hurutok". Ez az akkor igeként ragozott szó azt jelentette, hogy hurutja van, s köhög. Az említett huzatos termek miatt sokat fájt a szemük, gyakran volt kötőhártyagyulladásuk mint Orsolya írja: "kezde héja vörösödni, nagyon viszketeg vagyon, kiváltképp a szömeimnek az belső szegleteibe." Férjétől "néminemű ivet" kér, amely hasonló a tuja porához. Nádasdy szemnek való nádmézet küld, valamint egy meg nem nevezett vizet feleségének. A szembe való csepegtetés idejét az étkezésekhez köti. Érdekesek tiltó utasításai az orvossághoz: "bort vagy igen lágyat, vagy vizest vagy csak vizet igyál, eczetet kiváltképen salátával ne egyél." A család tagjai, a távoli rokonok is mind használtak szemüvegeket, ahogy ők hívták okolárokat. A bőrbetegségek közül többről is szó esik, bár nem mindet nevezik meg. A nádor kezén volt egy kis var , amely nagyon viszketett, s nem gyógyult meg, azaz nem múlt el. Előfordul az oltvav , az apró gennyes hólyagocskákkal járó fertőző bőrbetegség is. Testükön többször megjelenik a köl vagy kelevény (ma: kelés). Nádasdyné leírja szenvedését az orbáno miatt: "az orczám is viszket vala; jól megtemérdeküTt (megdagadt) az orczám bére (bőre) ... most is vagyon hévsége." Több ízben említi, hogy igen fél az "asszonyom tánozátul" > amely feltehetően magas lázzal járó görcsös állapotot jelentett. Báthory Erzsébet (Nádasdy Ferenc felesége) ír arról, hogy lánya a "szájával igen gonoszul vagyon". A szájában rothadás keletkezett, még a fogcsontba (állkapocs) is belement. Ezt a foggyökérgyulladást a borbély úgy kezelte, hogy vassal tisztította ki a gyulladt részeket. Aggódnak is miatta, nehogy néhány foga kihulljon a fiatal Katókának. Egy ízben olvashattunk a csemerlésről , az undorral járó gyomormegbetegedésről. A család tagjai gyakran küzdöttek étvágytalansággal, hirtelen fogyással, amit úgy említenek, hogy a senyedék (senyvesség) meggyötri őket. Étvágycsinálónak, hogy ne legyenek "hitvánok", ivókúrát tartanak a favizzel , amelyről részletesen nem tudósítanak. Egy hasonló esetben Nádasdy pontosan beszámol a doktorok által javasolt egy hetes kúráról: "tennap elkezdem magam orvoslani és elveszteni, az lórom gyökeret irósvajjal és viasszal főzték egybe és először az komlót főzték meg és annak vizébe fürösztöttek ... mindennap kétszer kell fürödnöm és kenődnöm". A lóromgyökérnek a lósóska gyökerét hívták abban a korban. 'Többször írnak a "franozusok vizi-" ről, főzetét a guajak-fából (Guajacum officinale; Ferenc-fa) vagy a sassaparilla-gyökérből készítették, amelyet feltehetően syphilis ellen használtak. (Esetleg azonos az említett favizzel, bár annak latin neve decoctum lignorum volt.) Az állandó járvány miatt nagyon féltek a pestist^ (az udvari orvosuk, Gáspár doktor is pestisben halt meg.) Ellenszerül harmadnaponként egy-egy szeletecske gyömbért és szerecsendiót ettek erősítőnek, ha pedig elhagyták a várat, szemüket és csuklójukat ecettel kenték be. 29