Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

1. szám - A MOZGALOM HÍREI - Tilcsik György Várostörténeti kiállítás nyilt Szentgotthárdon

tanúsága szerint - mindig korszerű és fejlett gazdálkodási módszereket, eljárásokat alkalmaztak, s már a XVIII. századtól kezdődően dohányt is termesztettek. E hagyományok egyenes következménye volt, hogy a XX. század elején Dohánygyár is létesült Szentgotthárdon. Az uradalom középkori történetének érdekessége, hogy a jobbágyokat sújtó nagy terhek miatt már igen korán, 1350-ben felkelés robbant ki. itt. A kiállítási anyag jóvoltából ugyancsak plasztikus képet kaphatunk a mezőváros tanácsának működéséről, lakóinak mindennapi életéről is. Szentgotthárd lakói az ország három részre szakadása után egy ideig a kettős adózás szorító körülményei között éltek, majd pedig a település megerősítése, a-' erődítménnyé válása után - a korábban az Őrségbe települt "őrök" kiváltságához hasonlóan - teljes adómentességet élveztek katonai szolgálatuk fejében. Természetesen nagy számban láthatók az I664. augusztus 1én lezajlott szentgotthárdi csatára utaló különféle dokumentumok, s ezt az eseményt idézi a kiállítás leglátványosabb színfoltja: a csatát megörökítő XVII. századbeli metszet impozáns méretűvé nagyított fotója is. A kiállított dokumentumok sokasága bizonyítja, hogy Szentgotthárdon az iparűzők már viszonylag korán céhekbe tömörültek, melyek közül különösen a fazekasoké, a lakatosoké és a szabóké volt nevezetes. Ipartörténeti érdekesség, hogy több gotthárdi céhbe nem helybeli, hanem más településeken lakó, un. filiális mesterek is tartoztak. Nem kevéssé a fejlett céhes hagyományoknak tulajdonítható, hogy a céhek megszűnése után számottevő kisipar jöhetett létre Szentgotthárdon, majd pedig a XX. század elején megalakultak azok, a jórészt ma is működő gyárak (Dohánygyár, Selyemgyár, Kaszagyár), melyek azután színvonalas termékeik révén messze földön híressé tették a település nevét. %