Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

1. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Henics Zoltán-Gellértné Szikszai Edit Az Oriszentpéteri Baksaszeri Hegyközség Protocolluma (1809-1913)

"1822. Német Ferencznek az ökrei a hegyben Szent Márton nap előtt bementek fizet 2 Ft." "1823. Baksa Mihály lova hegybe járt fizetett 15 garas." "1830. Mihály Mihály ökrei az Hegyben voltak büntetett 1 Ft." "1834. Pap Jánosnak az ökrei a hegyben bementek fizetett 1 Ft." "1873

1 év November 16 kán Baksaszeri hegy birtokosok által köz beleegyezéssel határoztatott,hogy ezután szabad marhát Szt. Márton nap után két napnál tovább legeltetni nem szabad azt is csak kinek kinek saját birtokán tovább tsak is kötőben örözheti marháját ugyan saját birtokán s Ezen köz egyességnek magokat alá vetvén s bár közülünk az ellenszegülőt vagy annak meg nem tartóját 3ft pénz birsággal büntettetik. Melyet is alá írásunkkal még erősítünk"(majd 13 aláírás következik). . A későbbiek során ilyen bejegyzéseket nem találtunk.Feltételezhető, hogy a szőlősgazdák jobban betartották ezt a szabályt, de az is, hogy a szőlőpásztorok megakadályozták állatok legeltetését a szőlőhegyben. 4. A lopás, különösen a pincékben levő tárgyak, eszközök eltulajdonítása a legsúlyosabb büntetést vonta maga után. Ha ugyanis valamelyik szőlősgazda más szőlősgazdától lopott valamit, s az kitudódott "az ollyan szőllője vesztet ember" lett. Akiről a lopás ténye bebizonyosodott, annak a szőlőjét el kellett adni, vagyis a Hegyközségből, mint tulajdonost kizárták. Aligha kell bizonygatnunk különösképpen e pont igen súlyos voltát. Utaltunk is rá már a 2. pont elemzése kapcsán, hogy a zárt közösségek elmarasztalása sokszor súlyosabb volt, mint maga a büntetés. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a feljegyzésekben ilyen eset nem is szerepel. 27