Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

1. szám - MŰHELY - Csiszár Károly Az Őrség költői

2. Kapornaky Gyula: Az I. világháború kitörésekor 1914-ben született Szomoró­con. (Ma Kercaszomor) Volt napszámos, részesarató, mezőőr, erdőőr, határőr, éjjeliőr majd tanácselnök. Az élet igen gazdag élménnyel rakta teli útitarisznyáját. Mint a népből jött tehetséget kétszer is akadémiára küldték. 1947/48-ban Budapesten a "Petőfi Akadémiát" végezte el,hiszen ekkor az ország határát őrizte, majd 1963/64-ben Szombathelyen a Tanácsakadémiára iskolázták be, mint Bajánsenye tanácsel­nökét. Versírással 16 éves kora óta foglalkozik, 1930-ban jelen­tek meg első versei, a "Vasárnap" c. hetilapban és más fő­városi hetilapokban, naptárakban, antológiákban. 1945 után elsőnek a "Határőr" c. katonaújság, majd több fővárosi lap közölt verseiből. A megyei napilag és folyó­iratok is folyamatosan közölték verseit. Jelenleg kiadás­ra kész állapotban van "Ének az Őrségről" c. verseskötete. Témái a szűkebb haza és pátria, az őrségi táj, mely folya­matosán adja az ihletet versírásához. Természetesen cso­rog, mint az itteni kristálytiszta vizű patakok forrása, harmonikusak, nyugtatók és üdítők versei, mint az őrségi hajlatok, a sokszínű vadvirágokkal. Egyszerű ember egyszerű versei, amelyekben nem csupán a tehetség, hanem a költői érték gyémántjai csillognak. Van­nak sorai, amelyek a szív mélyéig hatnak! - írja róla a "Kossuth Népe" vasárnapi melléklete, 1945. november 11-én. "Úgy írok én, ahogy érzek, Nem űz engem pénz, sem érdek!" - írja egyik versében. Kapornaky Gyula az Őrség fia s egyúttal szerelmese is. Sok verse szól a végtelenül szép, dimbes-dombos őrségi tájról, annak embereiről. A hangja egyszerű és tiszta, né­ha egy kicsit szónoklás. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom