Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

1. szám - Riegler Erika: Adatok a kőszegi textilipar történetéhez

alkalmasnak Kőszeg gyáralapitásra. A cseh gyárak elavult gépeit hozták ide, amikkel itt még évtizedekig dolgoztak. Csehek voltak a szakmunkások is. Kőszeg csupán a segédmunkaerőt szolgáltatta, és csak hosszú idő után váltotta fel a cseheket, amikor a magyar szakmunkás alkalmazása - lényegesen alacsonyabb bére miatt - kifizetődőbb volt. A tulajdonos, Eisner Kamii természetesen Bécsben székelt, és a kőszegi gyár teljes egészében Bécs érdekeinek megfelelően működött. Jellemző, hogy bár az üzem termékei eljutottak Amerikáig és TávolKeletig is, a világ nem tudta, hogy magyar termékkel áll szemben, mert a cégjelzés bécsi volt. Igaz, hogy ebben az időben Magyarországról sem tudott sokat a világ. A Nemezgyárban kezdetben kalaptompot készitettek és a hadseregnek szállítottak nemez-árut. A század elején kezdődött meg a csiszolókorongok gyártása. A gyémántcsiszolásra is alkalmas termékkel világszerte a legnagyobb elismerést vivta ki magának az Eisner Testvérek. Ehhez azonban már szükség volt a régi üzem bővítésére. 1906- ban kezdődnek a munkák. A várostól távol fekvő gyár fejlesztése a kedvező természeti viszonyok miatt volt megoldható. Az állandóan elegendő mennyiségű vizet szolgáltató Gyöngyös patak lehetővé tette a roppant vizigényes nemezgyártás fejlesztését. Ekkor már készen volt a "Malomárok" vízszintjét szabályozó zsilip a Rőti-völgy tágas síkságán a nyersanyag tárolására, a zavartalan anyagmozgatásra, a távolabbi bővítési tervek megvalósítására elengedő hely volt. 1908-ban egy emeletes épülettel bővült a gyár, a munkáslétszám is emelkedett, ez pedig fontos tényező a város életében. Az erősen hanyatló gazdaságú városban az általános elszegényedés ciyan helyzetet teremtett, hogy az új gyár nyújtotta munkalehetőség az alacsony munkabérek ellenére is megváltásnak számított. Azok a szerencsések, akiknek sikerült bejutni, nem is adták át egykönnyen a helyüket. A még élő posztós hagyományoknak megfelelően az üzemben is apáról fiúra szállt a mesterség. Féltékenyen őrködtek, hogy "illetéktelen idegen ne férkőzhessen be. Ha a munkás létszám emelésére került sor, vagy meghalt, megrokkant egy-egy munkás, új munkaerőként a családtagok jöhettek számításba. Munkásvándorlás nem volt. A gyermek, amikor apjának hordta az ebédet, már megszokta a jellegzetes szagot az ódon gépeket és már akkor remélte, hogy O is itt fog dolgozni. Mindez azért is lehetett ityy, mert a nemezgyártás olyan szakismeretet igényelt, amivel másutt nem nagyon tudott elhelyezkedni, de rit4r*3