Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

1. szám - Riegler Erika: Adatok a kőszegi textilipar történetéhez

bad nem lészen." /a/ Ezzel a határozattal felbomlottnak tekinthetjük a posztós céhet, bár még sokáig tart a tiltakozás, a közvélemény is felbojdul, a meg­kezdett úton nem szabad visszalépni, mert a tétovázót letapossa a konkurrencia. Azt nehéz lenne határozottan állitani, hogy az "újitó" kőszegi posztósok felismerték a kor kivánalmait, de az biztos, hogy lépésük hasznos lépés volt, hisz rövidesen a gyáripar kezdi bonto­gatni Kőszegen is a szárnyait. A céhen belüli küzdelemben győztes posztósok igyekeznek a tanács biztositotta lehetőségeket a legrövidebb időn belül kihasználni. A kal­ló mellé a tanács által adott építőanyagból "gépely hely" épül, hogy a legfontosabb termelési mozzanatokéit korszerű körülmények között végezzék el. /9/ A technikai oldal erősödése a szervezeti forrr.a változását követeli. Ennek következtében találkozunk a "kebelbéli posztógyártó társaság" elnevezéssel, /ío/ a céh legjobb szakembereinek beszervezésével, piackutatással, az ügynöki tevékenység megszervezésével. A jó üzle­ti érzékről tanúskodó sokrétű szervező munka eredménye rövidesen jelentkezett is. Az első komoly megrendelések hamar beérkeztek. Szatmárnémeti, Zombor város, Szepes megye is érdeklődni kezdett a kőszegi posztó iránt, a városi, megyei egyenruhákat belőle szándé­kozott elkészittetni. A megrendelések nagysága újabb tőkebefektetést igényel. Ehhez már a "Társaság" gyenge. A pozsonyi takarékpénz­tárból 20.000 forint kölcsön felvételét tervezték. "A kőszegi posztósok chéhe egyesült erővel üzletét kiterjesztette."/ll/ "Kőszegen a posztós chéh számos tagjai közös erővel emelték pro­duktiójokat a finom posztó és gyapjúszövetekkel gazdagon látják el folyvást közös pesti posztótárukat Váczi-utczai gróf Nákó- házban."/12/ Az 1843-as esztendő, a "nagy megrendelések" éve, egyben azt is bi­zonyította, hogy a pillanatnyi kereslethez igazodó céhes jellegű ipar helyett " vállalásokra, nagy tőkebefektetésekre, még merészebb tech­nikai újításokra van szükség. Már 1841-ben két kebelbéli posztófestő mester, Lakner Sámuel és Purth János egy olyan új festési eljárás be­vezetését ajánlja, mely a drága indigó használatát szükségtelenné teszi. A minőség védelmére hivatkozva a tanács nem engedélyezi az új eljá­rás alkalmazását, szigorú határozatokat hoz az újitók ellen. /13/ Az élesedő belső ellentétek azt mutatják, hogy a céhek átmentése ép­pen úgy nem sikerülhetett, mint a feudalizmus egyéb maradványainak a 3 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom