Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

1. szám - Riegler Erika: Adatok a kőszegi textilipar történetéhez

mellett meg kellett küzdenie a XVIIL. század Habsburg gazdaságpolitikájával, a XIX. század erőteljes kapitaüzálódásával. Igen, ez utóbbival is "megküzdött" Kőszeg, hisz - és itt a válasz a kérdésre - a XVII. századtól a XIX. század második feléig főleg céhes kisiparára támaszkodó város. Kleine Pische gute Pische - mintha hallani lehetne az óvatos kőszegi polgár morfondirozását. Bizonyos mértékig ez az óvatosság, konzervatív kispolgáriasság, a fényűzésre való alkalmatlanság őrizte meg a XIX. század végéig akkorának, amekkora száz évvel ezelőtt volt. Olyan kicsinek, olyan céhesnek, A XX. század ennek megfelelő gyáriparral tört be. A Nemezgyár, a Posztógyár és az Agyteritőgyár jelenti ma is - változatlanul tizezres lélekszámú - városomban az ipart. A LATEX kőszegi üzemeiben dolgozó munkások adják a város munkásságát. Szüleim is itt dolgoznak. Ezért is vállaltam azt, hogy öszszegyüjtsem a kőszegi "textiles" múlt fellelhető emlékeinek ezt a csokrát, hisz a város textiliparának történetét akár csak vázlatosan is ismertető munka még nem jelent meg. Amikor a kőszegi ipar múltjáról akarok beszélni, az emiitett három üzem születését, fejlődését nézem meg közelebbről. A céhes idők A városfejlődés során a sok más mesterember mellett a "textilesek" is egyre nagyobb - a magistratus által mindig figyelemmel kisért és szabályozott - számban telepedtek le Kőszegen. 1504-ben alakult meg a takácsok céhe. Ezt követte - igaz, 123 évvel - a posztósok céhe, melyet 1627-ben hivtak életre a szövő és nyiró mesteremberek. A posztósok a polgárok közt a gazdagabbak közé számitottak, hisz a posztó nemcsak a helyi igények kielégítésére volt elég, hanem eljutott az ország különböző vásáraira is. A Kőszegi Polgárkönyv adatai szerint 1650 és 1850 között 319 posztókészitő nyert polgárjogot. Közülük többen lettek magistratusi tagok, akik sokat tettek a város közéletéért is. Az 1720-as összeírás szerint 28 posztónyiró élt a városban. A posztókészités fontosságának bizonyítéka az is, hogy 1724-ben a városi közgyűlés posztókalló építésére aciott engedélyt, és kijelölte annak helyét is. /l/ 3 6