Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - III. KIBONTAKOZÁS A VÁROSBAN - Visszatekintés

JEGYZETEK Az olvasó, aki az együttes történetéről akar hallani, talán megbo­csátja, hogy mindjárt az elején egy teljesen elfogult képpel találko­zik. De a társadalmi környezetre ilyetén való reagálásból született meg az Ungaresca, mert e sorok irója és az együttest alapító diá­kok azt a világot valahogy így élték át. Vagyis ennek a környezet­nek a tagadásából. Nem a megtagadásából, mint ahogy azt néhány évvel később annyian tették (azután is, . . .) , de az ezzel a vi­lággal való azonosulásból sem. Mert semmi akadálya nem volt an­nak, hogy egy friss diplomás ott gyökeret eresszen, beépüljön a város falai közé - gondolkodásában is. S annak sem, hogy a diá­kok a négy évet „eltöltsék" a városban. S az, hogy valaki így élte meg ezt az időszakot, nem jelenti azt, hogy Kőszegen ezalatt semmi sem történt. A sportolók sportoltak, a szabadidőt ulti vagy tarokk mellett igen kellemesen el lehetett tölteni, s voltak egyes alkalmak, amelyekre oda kellett figyelni. A dr. Horváth László által rendezett Noszty fiú. . . 1952-ben, egy fel­készülés erejéig értelmes célért való értékes erőfeszítést jelentett sok gimanzistának, szép színházi estéket a közönségnek. (Meg­kérdezte- e azonban valaki őt. miért nem vállalt több ilyen feladatot? Felejthetetlen marad a Hegedűs András (tanítónőképző intézeti igazgató) által 1954-ben megvalósított kuruc est is. A képzősök értékesebb részének meghatározó élményt, a közönségnek elfe­lejtésre itéltnek hitt gondolatok és dallamok megszólaltatását jelen­tette ez a műsor - hogy csak két példát említsünk. De az a diák, aki nem akart az iskola falain túl látni, miért érezte volna fojto­gatónak ezt a világot? Csakhogy ezeket az oldalakat azok íratták, akik addig akartak nézni, amíg az emberi szem ellát. Talán az ol­vasó megbocsátja az ezután fellelhető - bár ellensúlyozni is kivánt - szubjektivitást is, hiszen világos, hogy "az együttes vezetőta­nára" és e sorok irója ugyanaz a személy, aki azonban nem akar az egyes szám első szemelyü fogalmazással az olvasó és az ese­mények menete közé tolakodni. A zenei kör munkájáról csupán néhány véletlenül megmaradt do­kumentum tanúskodik, bár lényegesen több lemez volt, régi elszá­molások alapján, amiről tudunk. Ezek szimfonikus zenét, opera­'s <=.

Next

/
Oldalképek
Tartalom