Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - A keszthelyi Helikon

együttes meg a keszthelyi mögött. S ha ez a tény nem is törte le őket, az világos volt, most már fél országnyi kitekintés birtokában, hogy tovább kell lépni. Az Ocsárdi süveges és a Birjáni üvegestánc tetszett ugyan ne­kik is, meg a közönségnek is, de a másik három együttes a színpadon maga mögött hagyta a kőszegieket. így vált az 1959-es Helikon egy stra­tégiai fontosságú felismerés, egy újabb feszültség forrásává. Látszólag minden ment a maga útján Kőszegen, a IV., a legnagyobb sza­bású velemi táborban, az új tanév szereplésein, de Keszthely óta a ve­zetésben érlelődött a változtatás gondolata. Arra, hogy önálló művészeti vezető kerüljön az együttesbe, gondolni sem lehetett. De arra sem, hogy az eddigi módon menjen tovább a munka. Ez pedig, ha nevén akarjuk nevezni a gyereket, provincializmus volt. S ez sem panasz, sem táma­dás, hanem a helyzet felismerése, amiben az első téryezőt az ország köz­pontjától való távolságnak meg az elzártságnak a hatása jelentette. Ezek­kel a provinciális erőkkel és hátrányokkal később is harcolni kellett, de az igazi felismerés 1959. tavaszán, a helikoni mércéhez való igazi tás után következett be. Hiába minden jószándék, a nem-provinciális energiák és igények megléte, ha nincs mindehhez egy olyan szakember, aki ezek­nek az igényeknek, törekvéseknek folyamatosan meg is tud felelni. Hosszú lenne a megoldás útját végigkísérni, a végeredmény a fontos; 1959. dec. 29-én Pesovár Ernő, aki már Velemből ismerős volt, a kősze­gi múzeum zenélő órájának verbunkos dallamára irt koreográfiáját kezdte el tanitani, /Avasi Béla hangszerelésében a zenekar is megtanulta/s a szám még kétszeri leutazás után készen állt. /Nem lehet elhallgatni, hogy ebben a megoldásban Kiss Gyulának is nagy szerepe volt, valamint Bár­dost Balázsnak, aki ebben a tanévben visszajárt az együttesbe, s ami­kor szükséges volt, önállóan vezette a próbákat./ Az 1960-as Helikonban - ha elsőnek az 1956-os seregszemlén elért sikert tekintjük, - az együttes második csúcspontját láthatjuk. Milyen kü­lönbség van azonban a két dátum által jellemzett szint között! S ugyanak­kor egy új periódus is felsejlik már. A "Lassú magyar és forgó" táncos és zenekari ősbemutatója egyszerre két első helyezést jelentett az együt­tesnek, s egyúttal szakmai vitát Keszthelyen. Itt is jelentkeztek ortodox nézetek: mit keres nemesi tánc egy néptáncversenyen? Máig sem tudjuk, kik voltak ennek a hangoztatói, egyszerűen irigység vagy szüklátókörü­ség-e az oka? Tény, hogy a zsűri nem diszkvalifikálta a történeti neme­si táncot. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom