Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - A keszthelyi Helikon

vezetőjét, lehúzta a csizmát, s odaküldte a fiúknak. Az irodában megvárta, rnig vége a szereplésnek, visszakapta csizmáját és elment. Az természetes, hogy minden jubileumi műsor elsőszámú meghívottja az illető alezredes, a lényeg azonban az a hatás, amit ez a szó nélküli gesztus a diákokból kiváltott. Az akkori viszonyokra világit rá az alábbi „sztori" is. Az 1959-es szombathelyi felszabadulási seregszemlén „ottragadt" az együttes az állomáson. (A vezetőtanár figyelmét elkerülte, hogy a hét végén máskor indul az utolsó vonat, mint hétköznap.) A helyzet kétségbeejtőnek és végzetesnek látszott, hiszen egy 6 órai próba-befejezésből is problémák vannak a gimnáziumban, nem is beszélve egy-egy kivételes késői hazaérkezésről. Egyetlen kiútnak a Határőrség kínálkozott, ill. - éjszaka - annak hadműveleti tisztje. Csak az ő önfegyelmének volt köszönhető, hogy egy ismeretlen telefonáló által kért teherautó ügyében „csupán" kérdéssel válaszolt; „Hogy képzeli ? Azt hiszi, hogy fuvarozó vállalat a Határőrség?" Egy pár perces „beszélgetés" után - amelynek emléke 22 évvel később is megfeszíti az idegeket - tisztázódott, ki mit hogyan képzel. Tisztázódott, hogy a kőszegiek miért merészeltek a laktanyába telefonálni. Hogy a hadműveleti tiszt még mit tisztázott a parancsnokával, mit nem, az már titok maradt. De jó 10 perc múlva a szombathelyi állomás elé gördült egy nagy katonai teherautó, s hétfőn a rutin kérdésre; „na nem volt semmi probléma?" elhangozhatott a rutin válasz; „Semmi". S ilyen példák még adódnának. Természetesen nem lehet elbagatellizálni azt a funkciót sem, amelyet ez az együttműködés az együttes közéleti súlyának és társadalmi tapasztalatainak szempontjából jelentett. A KESZTHELYI HELIKON Mindezek már léteztek, zajlottak akkor, amikor az együttes az első, 1959es helikoni szereplésére készült. Érthető izgalommal, mert eddig mindig az élen volt, példaképnek állították, de igazi erőpróbára a megyén kivűl nem került sor. Azt tudták, hogy összeforrottabb, egészségesebb közösségre nem találnak, de vajon mint táncegyüttes hogy állnak helyt? A kérdésekre hamar megkapták a választ. Találtak két magukhoz mérhető kollektívát, a szekszárdiakat és a dombóváriakat, akikkel élmény volt együtt lenni. A színpadon azonban csak a negyedik helyre futotta a két 18