Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - I. KITÖRÉS - A kőszegi Jurisich Gimnázium tánccsoportja 1955-1957.

De lassan megoszlottak a diákok is. Nemcsak semlegesek voltak, hanem valami miatt irigyek is. Az irigységre meg sokféle ok létezhetett. De voltak szimpatizánsok, néha aktiv szószólók is, mint pl. a vezetőtanár, osztálya, az „Istentó'l elrugaszkodott IV/a.", amelynek több tagja elkezdte a táncot, sőt az egyik, Kevei Vera, az érettségiig bezárólag végig kitartott a csoportban. Az iskolában az együttes észrevétlenül a közvélemény peremére, majd a középpont irányába került. Először alkalmanként, később folyamatosan, hogy végül közvéleményformáló tényező legyen. De addig még hosszú volt az út. Egyelőre még folytak a Kaiser Gyula által vezetett heti, s a két gencsi táncos által irányított mindennapi próbák, sokszor bántóan érezhető közegellenállásba ütközve. Csak mindaz, egyrészt ami évek óta halmozódott, másrészt ami a csoport létrejötte óta felgyülemlett, együtt magyarázza azt a lendületet, talán keserűséget is, amivel a táncosok a szombathelyi seregszemlére utaztak. Arra a versenyre, amely első szereplésük volt, amelyen a sokkal előnyösebb helyzetben levő „nagyvárosi" iskolákkal mérkőz4 tek. Ez a helyzet a sajtóban is érezhető. A Vasmegye á pr. 17-i száma egyszerre tudósit a körzeti és a megyei bemutatókról. A 14-i kőszegi rendezvényről ez áll: „. . . Érthetetlen, hogy a mintegy 10.000 lakosú városban csak a tanitóképző és a gimnázium, valamint a Textilművek tánccsoportja szerepelt. Nem valószínű, hogy Kőszegen ne érdeklődnének többen az ifjúsági kulturális seregszemle iránt." /Ebből a mezőnyből jutott tovább az együttes./ Majd a megyei szemlén észre sem véve a kőszegieket, akik a néptáncban elsők lettek, igy ir; „A tánccsoportok közül a szombathelyi Kanizsai Dorottya Leánygimnázium Csongor és Tünde balettjelenete érte el a legjobb eredményt. A szépen kidolgozott mozdulatok és a két szólótáncos térbeli elhelyezkedése igen jó hatást keltettek." Az első szereplés és az első verseny egybeesése csak növelte a táncosokban meglevő feszültséget. Nem csodálható, hogy az akkorra már öszszekovács*olódott közösség olyan elemi erővel lépett fel, hogy a zsűri nekik Ítélte oda a néptánccsoportok első helyezését. Csak aki el tudja képzelni az ide vezető utat, aki megérti a rengeteg elfojtott energiának ilyen körülmények közötti kirobbanását, annak mond valamit az a kifejezés, hogy a csoport "szárnyakat kapott" Szombathely után. A gimnáziumban szinte erőtere lett a táncosoknak, s az eddig már-már dacosan folyó tréningek egy győztes kollektíva ujabb erőpróbájára való felkészülését jelentették.