Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1979 (Szombathely, 1979)

Tanoncélet a felszabadulás előtt

hez, Takács Józsefhez. A szerződést 1912-ben kötötték meg öt évre. Három évre ugyanis fizetni kellett volna a tanoncév ékért, erre azonban nem tellett. így lett a három évből öt év. Reggelit, ebédet, vacsorát a mesternél evett, sőt két alkalommal egy-egy felöltő ruhát kapott. Fábián bácsi 1919-ben szerződött, édesapjához. Az apa egy év múlva, meghalt. Fábián bácsi továbbra is tanonc maradt, apja egy iparostársa felügyelete alatt. Ez a felügyelet csak néha, legtöbbször a piacon történt meg, amikor együtt árultak. Ilyenkor megnézte a fiu áruját. Boda bácsi alig volt 14 éves, amikor tanoncnak szerződött a MÁV műhelyébe, négy évre. Havi 340-350 korona fizetést kapott. Ruhát és ellátást az üzemben nem kapott, de kedvezményes áron, 2 koronáért már vehetett magának munkaruhát. Ennivalót otthonról hozott magának.. Napi tiz órát kellett dolgoznia, két részben. Reggel 7-12 óráig, illetve 14-19 óráig. A munka szombaton sem szünetelt, sőt sokszor vasárnap is dolgoztak. Fábián bácsinak sokkal többet kellett dolgoznia, mivel ő tartotta el a családot. Reggel 7 órától este 11 óráig dolgozott, sokszor vasárnap is. Nem, vagy csak alig volt jobb helyzetben Takács bácsi falun. Már reggel 5 órakor talpon volt, megetette a mester teheneit és kihajtotta a disznait. A mühelybeli munka fél hat-hat órától este 8-9 óráig tartott nyáron. Télen kevesebb volt a munka, délután 5-6 óráig voltak a műhelyben. Takács bácsi mesterének nem az volt a fontos, hogy tanonca megtanulja a mesterséget, hanem hogy elvégezze a ház körüli munkákat. így ha nem kellett vasra verni, fujtatni, vagy patkót kovácsolni, akkor a mester gyermekeit dajkálta. Munka után újból állatokat etetett. Igaz, Boda bácsinak ilyen külön teendői nem voltak, de azért ő sem volt könnyén a MÁV műhelyben. A mühelyfőnök ugyan nem engedte meg, hogy kihasználják a tanoncokat, de a csoportos munka sok mindenre alkalmat adott. A segédek gyakran az inasokra bizták a takarítást, vagy kiküldték őket a kocsi alá dolgozni a téli hidegben. Boda bácsi csak az utolsó tiz hónapra emlékezik vissza szívesen, amikor egy jó mestere lett, Juhász bácsi személyében. Az egészségügyi körülményekre jellemző, hogy a tisztálkodási lehetőség mindössze egy vödör volt 10-15 embernek. Munkaideje a Károlyi-kormány alatt 10 óráról 8 órára csökkent. 3