Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1979 (Szombathely, 1979)

Tanoncélet a felszabadulás előtt

IAN0HCE1EI 1910 - 1922 Boda István, Fábián Antal és Takács Lajos visszaemlékezései alapján Boda István, Fábián Antal és Takács Lajos tanoncévei megközelítően ugyanazon időszakra, 1910 és 1922 közötti évekre esnek. Lényeges azonban az, hogy Fábián bácsi és Takács bácsi kisiparosnál, városban és falun tanoncoskodtak, Boda bácsi viszont nagyüzemhez, a MÁV-hoz szerződött tanulónak. Ebből adódik a három tanonc sorsának különbözősége. Apjuk foglalkozása nagymértékben befolyásolta fiaik szakmaválasztását. Legjobb példa erre Fábián bácsi, akinek apja csizmadiamester volt, s ő is az lett. Boda bácsi apja a MÁV-nál dolgozott, mint fűtő, később fia is ide szerződött tanoncnak. Takács bácsi szülei Babroncon gazdálkodtak, s miután az apa meghalt, az anya ugy kivánta biztosítani fia jövőjét, hogy iparoshoz adta tanoncnak. Az asszonyok ebben az időben a háztartási munkát és a gyermekek nevelését látták el. Kevés hányaduk járt el dolgozni. Ez volt a jellemző a három tanonc édesanyjára is. A lakáskörülményeik rosszak voltak. Fábiánéknak el kellett hagyniok első lakásukat, mert olyan egészségtelen volt. Egy Óperint utcai bérházba költöztek, ahol több család lakott. A műhelyen kivül csak egy konyhájuk és egy szobájuk volt, s az utóbbiban aludtak mind a kilencen. A Takács-család sem volt jobb körülmények között. Ők is egy kis bérházban laktak, annak is a felében, mivel a másik részben a nagybátyja élt családjával. Egy szoba, egy konyha és egy istálló jutott nekik, személyenként pedig egy fél ágy. Bodáék először a Körmendi utón laktak, majd amikor négy főre szaporodott a család, a Jaki útra költöztek, de ez a lakás is csak szoba-konyhás volt. Végül a Papp - ma Győrffy István - utcában telepedtek meg. Boda bácsi ma is itt lakik a feleségével.