Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1979 (Szombathely, 1979)

Tonka Valéria - Gergó Vilma: A kenyérsütés Csempeszkopácson

H: 180 cm Nyél átmérője: 3-4 cm Pemeteles:, Vizbe .mártott pemettel a kemence aljának kisöprése. Sütőlapát: Legtöbbször keményfából készült, a kenyerek kemencébe vetésére és kiszedésére hasz;nálták. Nyél: H: 180-2oo cm Lapát átmérő: 3o-4o cm Kenyérmosdatás: A zsomborokból a lisztezett sütőlapátra boritott nyers kenyeret -vizes kézzel körülmosdatták, hogy fényes héja legyen. Kenyérbevetés: A sütőlapátra boritott és megmosdatott kenyeret beteszik a kemencébe és a sütőlapátot hirtelen kirántják alóla. Kemence: Legtöbbször a konyhában, ritkábban, az udvaron lévő téglaépitmény, amiben a kenyeret sütötték. A konyhába épitett kemence előtere fölé épitették az un. roászókéményt /a kéményseprő fölmászott a kémény falán és közben kaparóval tisztitotta/. A kemence elipszis alapú kupolával, sik padozattal téglából épült. A padozat téglasora alá nagy kavicsokat, üvegcserepeket épitették be hőtárolás céljából. Fejfa: Hasábfából hasitott, átlagban lo-15 cm átmérőjű, hoszszu fa, melyet a kemence ajtajára merőlegesen egymástól 3o-4o cm távolságra párhuzamosan raktak be. Közé tették a szalmacsutakot és rá keresztben a hasitott fákat v. rőzsét. Szalmacsutak: A tüz elgyujtásához használt szalmacsomo, melyet a két végén visszahajtottak. Teknőkaparó: Rövid nyelű, kovácsoltvasból készült, kapaszerü vas. A dagasztás után a teknőben maradt tésztarészek összekaparására, kotrására szolgált. Vakarcs v. kotradék: A teknőben összekapart nyers tésztából kis gömbbé sodort, majd megsütött kenyér. Langaló: A kenyértésztából a kenyerek bevetése előtt a kemencébe sütött lapos tészta, foghagymával és tejföllel kenve fogyasztották reggeliként. 32