Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1979 (Szombathely, 1979)

Tonka Valéria - Gergó Vilma: A kenyérsütés Csempeszkopácson

A friss kenyeret rendszerint a háziasszony szegte meg ebédre. Késsel keresztet jelölt az aljára, azután szegte fel, majd . sikeres munkáját szerény örömmel osztotta szét családjának. Ezzel ért véget a kenyérsütés ünnepszámba menő, de mégis fáradságos munkája. A kenyérsütés eszköz- és szókészlete Kenyérliszt: Búzából és rozsból malmokban őrölt liszt. Nullás, egyes, kettes, hármas liszt megjelölés szemcsefinomságra utal. Legfinomabb a nullás liszt. Lisztes kanál: Nyárfából készült, lisztet mertek vele. A teknővájó cigányok és a •vándorárusok árulták. Kovász: A nyers kenyértészta anyagából félretett nagy tányérnyi laposra formált kenyéranyag. Nyersen szárították meg a konyhában, kamrában, ahol erjedésnek, savanyodásnak indult» így a következő sütéskor belőle készitik a kelesztő kovászt. Kovászszáritó: Rozsszalmából, hasitott fűzfavesszővel átfűzött, ill. font lapos, alacsony peremű tárgy. Ezen szárították meg a kovásznak eltett nyers kenyértésztát. TÁ: 30 - 50 cm M: 4-8 cm Kovászfa: Kémény fából készül, egyszerű v. faragott, eszköz, mely rendszerint két hosszabb párhuzamos szárból és középen keresztben becsapolt két keresztfából • áll. Este az összekevert kovász fölé, a teknő végére és a lisztre helyezik, hogy a szakasztóruha ne essen bele a kovászba, illetve a kovásznak elég helye legyen a keléshez. Kovászkeverő: Kemény vagy puha fából készült. /kovászkanál/ Kovászkeverés: Sütés előtt este a megtört és megáztatott kovászt kevés liszttel a teknő•egyik végében kovászkeverő kanállal összekeverik. 30