Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1979 (Szombathely, 1979)

Tonka Valéria - Gergó Vilma: A kenyérsütés Csempeszkopácson

Tonka Valéria - Gergó Vilma A KENYÉRSÜTÉS CSEKPESZKOPÁCSON „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk...!" foglalta imába legfontosabb kérését a hivő ember a középkor hajnalától mostanáig. A kenyér története azonban e másfél - kétezer évnél sokkal régibb. Egyidős a gabonatermesztéssel. 8-10 ezer éves. Ettől az időtől fogva az emberiség legfontosabb tápláléka. jyiég ma sem nélkülözhetjük, asztalunkról nem hiányozhat, legfeljebb ma már kevesebb tisztelet övezi. Pedig még 20-25 évvel ezelőtt is nagyon megbecsülték. Nemcsak a paraszti családokban, ahol közvetlen kezük munkáját, fáradságos aehéz életük gyümölcsét tisztelték benne, hanem a városi, a munkás emberek körében is. A szülő rászólt a kenyeret leejtő gyerekre: Vedd fel és csókold meg! A kenyér az élet jelképévé vált. Talán az sem véletlen, hogy a keresztény hivő a kenyérben és a borban vélte megtestesülni Istenét. Kérek egy darab kenyeret! - szólitotta édesanyját a játékos vagy munkát megszakitó éhes gyerek. Csak egy darab kenyeret! - Kért a koldus és az éhező vándor mesterlegény. Bort, búzát, békességet! - Kivánt újév táján egymásnak paraszt, nemes és polgár. A kenyér bősége felelőtlenné, kevéllyé, hiánya éhes lázadóvá, vagy megalázkodó szolgává tett embereket. Az édesanyák nyújtotta friss kenyér a tegnapot idézi. Azt az időt, melyben nemcsak az élet folytatása, a gyerekszülés és nevelés volt az édesanya, a nő feladata, hanem a kenyérsütés is. 25