Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)
2. szám - Summásélet visszaemlékezések és iratok tükrében
- 33 nyira, elejénte még csak válogatta a zembé'r gyereke a nőket - iszé ién gyerek vótam, de csak szemen kisiértem a zöregebbeket. No aszta ugye a hat hónabba csak össziszerveszkettek." /8./ "összüd vót mindenki. De aki meg akargya magát takarétani, am mehet Párizsig..." /9./ - De nem mindenki akarta magát "megtakarétani"..."Akkor aszta mikor együtta lefekvés, akkor éggyik soronn ide is odament el lány, aszta meg oda is a legénemberho. Ugye aszta ollan is vót, amellik terhes lett." /8./ "Vasárnap nem dúgoztunk, meg semmiféle jeles ünnepen se." /9./' A legtöbb szerződésben nincs emlités a vasár- és ünnepnapi munkaszünetről. Legfeljebb ilyen formában: "...ha a munka sürgőssége megkivánja, ugy vasár- és ünnepnapokon is aratnak. ...jobb ebéd jár, ha azt munkával töltötték..." /Az 1939. évi, kőszegpatyi szerződés részlete/. Ugyanitt találjuk a következőket: "...Istentiszteleteken kötelesek részt venni. Kötelesek tehát annyi ruhát magukkal hozni, hogy az elegendő legyen..." - Az ünnepi ruhával néha baj volt-: "Sose felejtem el, egész cipőm vót, asztán mégvótr " tozva itt hátul. De azér urnaptyán ementem oda Szombathelre a misére. Szégyellettem ám, de azér csak ementem." /3./ "Vasárnap nem kapatunk, akkor vóta tisztogatás, a tánca dínomdánom, a szórakozás. lén nem mer én még csak gyerek vótam. üdögetem a kufférőn, asztán busótam, hogy hát csak ién ide e se gyüttem vóna." /8.1 "A firfiek között sokszor vót ollan, ho szombaton este mekkeszték, aszta héfő reggelig huszoneggyeztek. Elverte a piénzit, még ollan is vót, aki a nőre rákőtöttö, asztákkor nem lehetett hazamennyi, mer nem vót pénz, aszta akkor utollán ementek a bányába dúgozni."/8. / " Isten vele intéző ur ..." "Október utólián, akkor sziépén a summások összöpakutak.Kocsikat kaptak az uradalomtu, aszta Isten veled uraság! /2./ "A járandóságo kümérték, aszta bevagonéroszták, azé nem köllött füzetnyi, aszta akkor ide hoszták a legközelebbi állomásra, onnand aszta szekérén vüttük haza." /3./ "Aszta utollán vót nagy búcsúzkodás, még sirás-rivás, mikor ott köllött hannyi a kislányát, mé'ga leginnyét." /8.1
