Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

2. szám - Summásélet visszaemlékezések és iratok tükrében

- 22 kétszer hetenként 8 kg sütő lisztet, kétszer hetenként 6 liter tejet az összes embernek együttesen hetenként egyszer kapnak még gulyást vagy a helyett száraz kolbászt. összesen az aratás és hordás tartamára két kg erős paprikát, fél kg borsot, 15 kg hagymát és zöldséget belátás szerint. Az élelmiszereket az első ember veszi át estenként előre és ugyancsak az első ember ellenőrzi, hogy a napi adagokat a szakácsnék pontosan fel is használják. Az étel kiosztásának ugy kell történnie, hogy mindenkinek rendesen jusson, nehogy az egyik a másikat megröviditse. Moslékot a szakácsnék tartoznak összegyűjteni és az uradalomnak vissza adni. /VamL.-Kőszegi Fb. ir. 537/1939.- sz./ Mindez a gyakorlatban sokszor még nyomorúságosabb volt. Erről vallanak azok, akik hajdan a summások kenyerét ették: "Reggé főkétünk koránn. Mer ugye mire a nap kübujt, addigra künn kölött lennyi." /3./ "A reggeli künn vót. Nem vót semmi más csak kenyér. Küvüteök a kenyeret, akkor aszta, mikor méggyütt a reggeliüdő, a pallér elkiátotta, hogy: Hujä, reggeli! Fotóra mindenkü! Aki legjobban tudott futnyi, azé letta kenyér az elsüőbe, a megszegiés. Mer mindenkü a megszegett kenyeret hát ugye a szegi Hét." /8./ 3. "Kenyérbü átallában ehettek amennyi köllött." /3./ A kenyér minősége nagyon változó volt. Csaknem minden majorban panaszkodtak rá. Volt, hogy a vállalkozó spórolta ki belőle a búzát, de az is megtörtént, hogy a szakácsné nem tudott kenyeret sütni. "Hejj utollára ollanis vót, hot tarisznya vót a kenyér, ollan kovászos béli vót. A héjjá megmaradott, a belseje meg lötyögött. Sokszor még nyólladott is." /8./ 4. "A gyerekek dobálódtak vele, /- a kenyérrel-/ mer ollan ragacsos vót, asztán labdát csinyátak belüllö." /13./ "Lehettem ollan huszonkiét éves. Vót éggy vaspöri asszon, a szakácsnié. De aszta nem tudott kényeret sütnyi, csak nem vót jó kenyér, csak nem vót jó kenyér. Akkor aszta piszkátak, hogy nekem kö beménnyi» De én ugye nem vótam szakácsnénak szerződve, meg szegődve se, aszta nem akartam mennyi. Kügyütt értema zintézző szekérre. Vüttek, de ugy ordétottamle a táblán, minda fijaszamár. A férfiek meg aszonták, hogy agyonn ütnek, ha nem lesz jó. Mer én sütögettem othon kényeret, de próbálla még, aki nem szokta: szalmáve kényeret sütnyi. A cselédasszonyokká azér jóba vótunk ugye mindég, aszta hát ügybe tanétottak, hogy ném lett semmi baj se a kényérrel. Akkor aszta este mikor begyüttek, ha szép vóta kenyér, akkor mégfogtak azok a nagy férfijek főeme-