Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 21 szagolja. Kétszer, háromszor, esetleg négyszer is be kell teriteni a disznót. Attól függ, hogy milyen piszkos, vagy vizes volt a szőre. Ha már a legtöbb helyen m

egsült a bürke, akkor már nem szabad beteriteni , mert különben a bőr felkel, megpuposodik, megég. Előveszik a kotrókést s lekaparják a disznóról a hamut, a ráégett szőrt. Most meglátszik, hogy hol maradt nyers a bőr. Hosszú markot csavarnak a szalmából s égő végét a nyers részre tartják. Valamikor zsúpot használtak erre a célra, de ma már nincs kézicséplés, nem készitenek zsúpot. Nincs is rá szükség, nem épitenek zsuppos házakat. A nyers helyeket ügyesen kiégetik. Kezüket végighúzzák a bőrön, nem sért-e? Vigyáznak arra, hogy a sült helyekre ne kerüljön parázs, mert hamar meggyullad a zsir. Persze a legnagyobb óvatosság mellett is előfordul, hogy meggyullad. Van ilyenkor sopánkodás, különösen ha a sunkán ég fel a bőr. Nem lesz szép a sunka. Hamar egy marék havat dörzsölnek rá az égett bőrre, az lehűti. Pörzsülés közben a kaparókéssel többször megtisztogatják a disznó bőrét, hogy lássák köll-e még sütni? Egyszer csak megszólal az ölő: "No, hagyjuk jóvá ezt az oldalt. ForditsunkI

" Ha a gazda is igy gondolja, akkor óvatosan megfogják az alsó lábakat s a disznót átforditják a másik oldalára. Közben nagyon vigyáznak, hogy a már megsült oldal fel ne repedjen. A lábakat megint feltámasztják vagy fával, vagy téglával. Most már vékonyabban teritik be, hiszen a háta és a hasa már jó. A piszkáló botokat is óvatosabban kezelik, nehogy a tüz leessen. Alaposan megnéznek mindent, nehogy valahol szőrös maradjon. Persze közben folyik a tréfálkozás. Mindig akad érdeklődő szomszéd, ki néhány percre átlép a pörzsülokhöz. Megnézik a disznót, találgatják, hogy mennyi zsirja lesz? Lehet-e szép sunkát keriteni? Közben szólnak is az ölőnek: "Hagyj rajta egy kis szőrt is. A gazda torka úgyis' szőrös

, annak igy is jó lesz." Néha a gazdát is biztatják, hogy hozza ki a borotváját, mert csak azzal lehet tisztára les

zedni a szőrt. A gazda persze árgus szemmel figyel, mert a kocsonyában ő sem szereti a szőrös bürkét. 5-6 év óta már pörzsülőgéppel is próbálkoznak a falu gazdái, de csak nagyon kevesen és ritkán. A töldmüvesszövetkezetnek és az egyik kovácsnak van gépe s szivesen kölcsön is adják. Néhányan, ha kisebb állatot akarnak ölni, vagy ha nagyon rossz a szalma, akkor igénybe is veszik. Állandó használatra azonban nem tud elterjedni,