Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

Melléklet - Dr. Bariska István: Gottfried Lehmann

Érdekessége e vidéknek a kereszt alakú varázsjelek alkalmazása. Ez a pogánykorra visszavezethető bajeliiáritó eljárás főleg az északi vend községekben terjedt el

5 de kisebb mértékben fellelhető a szomszédos magyar és német nyelvterületeken is. /Az osztrák etnográfusok éppen most foglalkoznak e témával,/ Feltételezhető, hogy ez is a vendek közvetítésével került a burgenlandi hiénc falvakba* Viszont a virágszentelés szokása és a vele kapcsolatos babonás eljárások a brugenlandi németek útján honosodott meg a vasi vendeknél és a velük szomszédos magyaroknál* Ugyanilyen érdekes szokás volt itt a rigászás» mely Ausztriából került a Vendvidékre, innen pedig az Őrségbe,, Különösen sok magyar és német elem található a Vas megyei vendek népi méhészkedésében. Ilyen például a katolikus falvakban az ostyával való manipulálás, aminek németországi nyomai az első évezredbe nyúlnak vissza, - majd egy XII. századi stájerországi kézirat tesz róla említést. Eszerint: Egy parasztember a szent ostyát a méhkasba rejti, hogy több méze legyen. Az illető rövidesen megbetegszik, titkát elmondja a papnak. A pap megnézi a kast és ott találja az ostyát, mely mellé a méhek viaszból kis kápolnát építettek és zsoltárt döngicséltek körülötte» Ennek a legendának ugyancsak a XII. századból még néhány változata került elő Ausztria területéről» Ilyen pl.

f amikor a kasba rejtett ostya mellett a méhek miséznek és énekelnek. Gyűjtésünk során ennek további változatát a vend falvakban is megtaláltuk; Szentmátyáson és Sándorvölgyön azt tartják, hogy annak a méhésznek, aki áldozáskor nem nyeli le az ostyát, hanem zsebkendőjébe rejtve hazaviszi és otthon méhesében eldugja: nem szöknek el rajai, méhei szorgalmas gyűjtők lesznek, sőt ha akarja, másokéra ráküldheti rabolni. 7 -