Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)
HELYISMERETI ADATTÁR - A szombathelyi Putsch gyár — Egy kapitalista üzem történetének vázlata. Készítette: az üzem történetírói munkaközössége
Ezekre a viszonyokra Bánki Rezsőné így emlékezik: „1945. április 9-4Ő1 dolgozom a gyárban. Édesapám is itt dolgozott 20 évig, míg egy sajnálatos baleset következtében a kártológép bal kezét csuklóban leszakította. Ezután portás lett, 3 év múlva érszűkület miatt jobb lábát is teljesen le kellett venni, miáltal munkaképtelen lett. Fiatalon lettem családfenntartó, majd férjihez mentem, és elkerültem a családi háztól. Időszakonkénti visszatérésemkor mindig a gyárról beszéltem. Kislánykori visszaemlékezésern szerint minden nap vittem ebédet édesapámnak. Siettem, hogy még 12 óra előtt ott legyek a gyárban. A nagy árok partján ülve — amelyben víz is volt és nagy fű volt az oldalán — az óriási kéményt csodálva vártam, hogy megszólaljon az ebédidőt jelző duda. Ahogyan megszólalt a kazán gőzdudája, futottak a munkások a bélyegzőórához és bélyegeztek. Édesapámat megkérdeztem: miért kell bélyegezni? Mire ő felvilágosított, hogy ezt azért kell csinálni, hogy tudják a vezetők mikor hagytam abba a munkát és mikor kezdtem újra. Jött édesapa, nagyon piszkos, olajos volt a keze. Kézenfogott és vezetett. A portánál magas lépcsőn és kis rácsos ajtón mentünk keresztül az „ebédlő"-be, ami egy faház volt. Fűrészport tároltak benne. Ebben a faházban volt egy csikótűzhely, 2 faasztal és 4 pad. Ha valakinek kihűlt az ebédje itt felmelegíthette. Visszaemlékezem, már iskolába jártaim, amikor meglátogattuk a gyárat. Megcsodáltam a gépeket, rám legnagyobb benyomást a selfaktor tette. Még este is arra a nagy gépre gondoltam, amely olyan hosszú volt és ide-oda járva tekerte fel a fonalat. Akikor még nem gondoltam, hogy ilyen gépen fogok dolgozni. Nagyon megszerettem ezt a gépet. Sajnos egészségi állapotom miatt már 8 éve könnyű munkára javasolt az orvos. Amikor én bekerültem a gyárba még nem volt ilyen modern öltöző, mint most. A gépek végén lévő szögre, vagy ablakkilincsre akasztottuk ruháinkat, cipőinket, táskáinkat pedig a gép végére, vagy a gép alá raktuk. Fürdőt csak jóval később építettek. Két kádból álló fürdőt egy héten egyszer lehetett igénybe venni. Szerdán a nők, csütörtököm a férfiak használhatták. Kézmosási lehetőség nem volt, az élelmet is piszkos, olajos kézzel kellett elfogyasztani. Önkéntelenül is arra gondolok: most lépten-nyomon víz, szappan, törülköző, még kézszáríitó^gép is van. Van egy rossz emlékem, amire még gondolni sem szeretek, ez az ivóvíz. A vizet egy hatalmas fedeleskancsóba tartották. A fedélből ivott mindenki. A fedelet ha öblíteni akartam rám kiabáltak, hogy ne pazaroljam a vizet. Még sokat sorolhatnám a régi keserves emlékeket, ehelyett inkább ezt a 96