Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

leggyakrabban sártenger vette körül, mely összekeveredett az ivás alkalmával elp.otyogtatott állati trágyával. A kútkáva deszkaoldalán, ahol a földdel érintkezett, a vödörből lecsorgó víz kimosta a talajt, s ezen a nyíláson át szépen visszacsordogált a trágyával, a sárral összevegyült szennyes lé. Ezekután nem lehetett csodálkozni azon, hogy a major területén sokszor lépteik fel a különböző fertőző betegségek. A nehéz társadalmi viszonyok között, a súlyosbodó szociális helyzetben egyre nagyobb erővel törték fel az életük megjavítását célzó követelések, közöttük az akkori társadalmi viszonyokra legfájóbban ható, a földkérdés. Országszerte ez lappangott nemcsak a cselédlakásolkban, hanem a földnélküli proletárság viskóiban is. A saját föld megszerzésének vágya ott élt a szívekben, s ebben a vágyban bennfoglaltatott a gondtalanabb, a biztonságosabb és az emberibb életre való törekvésük. Fiatal pedagógus koromban sokszor fordultam meg a cselédek lakásaiban. Elfogódottan ültem le a székre, melyet előtte a cselédasszony tiszteleitadásképpen a kötényével többször is letörölt. A beszélgetésünk során önkénytelenül észre kellett vennem a kitartó, szilárd akaraterejüket, melyet abban az időben eltakart a nyomorúság okozta bizalmatlanság. Ennek ellenére hittek az elkövetkezendő jobb világban, mely majd megváltja őket ezernyi gondjaiktól, ezernyi szenvedéseiktől. Láttam lelki edzettségüket, a saját közösségükben való feloldódó ttságuikat. Sokan ,semmirevaló" népnek tekintették az uradalom munkásait, mert szerintük a cselédek nem tudtak kilépni a durvaság határaiból. E látszat mögött ott rejlett a helyzetükbe való bele nem nyugvás, a, töretlen élniakarás, amelyek vulkán gyanánt törték ki belőlük a felszabadulást követő esztendőkben. A sok nélkülözésben, szenvedésben megedzett cselédek és gyermekeik a függőségtől, a parancsuralorntól megszabadulva vezetők,, irányítók tudtak lenni nemcsak a major területén, hanem a falu lakói között is. A felszabadulás után derült ki igazán, hogy mennyi leleményességet, szilárdságot hordozták magukban, melyet éppen a nélkülözés nehéz iskolájában sajátítottak el. A szenvedések talajából táplálkozott hajtásaik most, három évtized elteltével még jobban megerősödtek és új színfolttal, a realitások talaján álló réteggel gazdagították kialakuló és fejlődő társadalmunkat. 89