Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

3. Az uradalomban időszakosan dolgozó munkások, akik leggyakrabban pénzért vagy természetbeni járandóságért végezték dolgukat. a) Aratók — Azok a munkások, akik a learatott termés bizonyos részéért a gabona learatást vállalták, továbbá a kévékbe rakott gabonát bekötözték, kepékbe rakták, majd a hordás munkájában is segítettek, s a cséplést elvégezték. Az uradalomban általában 20 kisholdra (egy kishold 1000 öl) számítottak egy aratópárt. A büki uradalomban általában 18—20 aratópár dolgozott, kiket az aratógazda szervezett meg még a téli hónapok folyamán. Az így kialakult munkacsoportot aratóbandának nevezték. Az aratópár tagjai: kaszás vagy arató és a marokszedő. Az aratóbandához tartozott még a vízhordó. Ezt a feladatot egy serdülő fiú látta el, aki egy marokszedői részt kapott a keresetből, melyet a banda juttatott részére. A lapos kis hordócskájában, az ún. bueskában hordta a vizet: a hordó két fülére kötelet erősített, majd s ennek segítségével botra helyezve emelte fel a vállára. Két bucskával is rendelkezett, és alig volt megállása, mert mire a friss vízzel megérkezett, a másukból már ki is fogyott és indulhatott újra. Az aratást tulajdonképpen az aratógazda vállalta el, aki kötelezettséget vállalt, hogy a bandát megszervezi. Ezért a fáradozásért kb. 3 q gabonajárandóságot kapott az aratórészen felül. Az uradalmi aratásra csak a zsellérek vállalkoztak, akik ebben a „szezonban" egész évi kenyerüket is megkeresték. Az aratóbanda leggyakrabban állandó jelleggel alakult meg, sokszor évekig ugyanazok voltak a tagjai. A szerződés és a megélhetésért folyó harc is kötötte őket. Űj tagot csak betegség, vagy halál esetén vettek maguk közé, mert egy jól összeszokott bandába nagyon nehéz volt bekerülni. Ha pedig valaki nem jól dolgozott, nem „hajtott jól", azt a banda maga zárta ki sorai közül. Az aratóbanda tagjainak a leglelkiismeretesebben kellett helytállni az aratás nehéz heteiben. Alighogy virradt, már indultak a földekre, s csak besötétedés után tértek vissza szálláshelyükre. Csak a reggeli, az ebéd és az uzsonnaidő szakította meg fáradhatatlan munkájukat. Ezek a hetek biztosították családjuk részére az egész évi kenyeret. Az aratópárok közül csak a kétharmada aratott ugyanabban az időben, az egyharmada pedig kötözte a learatott gabonát. Ezt a beosztást általában fél naponként váltogatták, mert a vágás bizony kivette az aratók erejét. Munkájukhoz saját szerszámaikat: kaszát, a hozzácsatolt kapacsőt, a gráblát, kötözőját, a kalapáló széket vagy a lógerkarót ma80