Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

kaidejük is azonosnak mondható. Hajnali 4 óra után indultak az istállóba, ahol megetette, megitatta, megtisztította az állatait, közben kiganajózott, majd megreggelizett, s utána 5 órakor befogott, hogy induljon a napi munkájára: szántani, vetni, hordani, takarulni, az évszaknak megfelelően. — Télen a fő munkát a trágyázás, vagy az erdőrejárás adta. Igen rossz időnek kellett lenni, hogy ez szüneteljen. Ha nem tudtak kimenni a mezőre, akkor sem pihenhettek, mert a magtárban minden időszakban találtak számukra elfoglaltságot: vetőimag előkészítése, a raktár állományának felmérése, a konvenció kiosztása, stb. Délben másfél óra etetési idő járt, ezalatt nemcsak az állatokat látta el, hanem maga is elfogyaszthatta az ebédet. Ha pedig távol esett a munkahely, ott etette meg állatait, az ebédet pedig a feleség utána vitte. A rövid „szusszanás" után folytatta a munkát ott, ahol az ebéd előtt abbahagyta. Megállás nem volt, ha kimérten is, de folyamatos munkát végzett az uzsonnáig, mely újabb fél órát jelentett. Csak a sötétedés jelezte a hazaindulás idejét, ekkor már nyolc óra, a nyári szorgos időben pedig kilenc óra körül járt a mutató. Csak állatai ellátása után térhetett haza, hogy másnap folytassa ott, ahol előző nap abbahagyta. Évszakonként csak a munka fajtája változott, de a munkaidő alig csökkent. A téli időszakban alig virradt már úton találta a munkába induló kocsisokat, béreseket. Vitték a trágyát a havas földekre, ahol a pallér által kompult (kapával kivágott sekély lyukak) helyekre — egymástól 7 lépés távolságra — kupacokat (ganajkupacokat) készítettek. — A trágyakihordást időnként az erdőre^menés váltotta fel. Az erdőről szállították haza az erdei munkások által kivágott és elkészített szerszámfákat, vagy az ölbe rakott tűzifát és ágat. Alig tűnt el a hó a földekről, alig engedett föl a fagyos talaj, az uradalom cselédei elsőként jelentek meg a „piruló" táblákon. Simítóztak, boronáltak, majd a vetéshez láttak. Ment minden, mint a „karikacsapás". Április első hetében minden mag a földben duzzadt, de ők már készítették elő a talajt a krumplinak, kukoricának. Ha kellett szántottak, tárcsáztak, boronáltak, majd ismét vetéshez álltak. Ennek befejezése után az erdőről szállították a fát. Sietni kellett, mert hamarosan a szénahordás következett. Ez eltartott július elejéig, miközben beteltek az istállók padlásai, a Zabos színek (6 volt ilyen az ura dalomban), vagy az istállókhoz közelegő* területen egymás után nőttek ki a szénakazlak, (szénakazlak) Közben az aratás is előre haladt, megkezdhették a gabonahordást. A szénahordásra átalakított hosszi szekerekének ismét bőven akadt 7L