Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

„Méhet akár lenek, akár főnek, amerre lát". Ebből keletkezhetett az a szólás: „Nem talállo uttyát" vagyis bizonytalan élet, bizonytalan sors vár rá. Nem tudja mihez kezdjen. Konvenciós cseléd általában csak az a fiatal lehetett, aki elérte testi erejének teljes kifejlődését — ez alól nem tettek kivételt — vagy pedig családosnak kellett lennie. Konvenciósként csak az uradalmak alkalmaztak cselédeket, a gazdák nem. Általában ez volt a bevett szokás, s ez alól nem nagyon tettek kivételt. Pm.: Az uradalom konvenciósai egész nap megállás nélkül dolgoztak. Nem volt más választása, beállott az urasághoz konvenciós cselédnek. b) Bennkosztos cselédek általában nőtlen fiatalemberek, illetve hajadonok voltak. Olyan fiatalokat alkalmaztak így, akik saját háztartással nem rendelkeztek. Bennkosztos cselédeket főként a nagyobb parasztgazdaságok fogadtak. Uradalmakban csak az uraság személyes szolgálataira alkalmaztak bennkosztosokat: inasokat, konyhai dolgozókat (szakácsnő, konyhalány), küldöncöket, szobalányokat stb. Bérük főként élelmezésből és némi készpénzfizetésből állott. Élelmezésükről maga a gazda gondoskodtatott. A megegyezés szerint sok helyen csizmát vagy ruhafélét is kaptak, de ilyen esetben a pénz összegét csökkentették. Találkoztam olyan hosszú időn át egy helyen dolgozó bennkosztos cseléddel, aki a jó munkájáért 500—600 öl kukoricaföldet kapott jutalmul gazdájától.

10 Bennkosztos gazdasági cselédnek a gazdaság minden ágában önállóan is meg kellett állnia a helyét: a trágyahordástól, a kaszáláson, a széna- és gabonahordáson keresztül az őszi betakarításig minden munkában. Igaz azonban, hogy a gazda felügyelete nála jobban érvényesült a nap minden órájában, mint az uradalmi konvenciósoknál. Éppen ezért a bennkosztosok a helyzetüket csak átmeneti állapotnak tekintették maguk is, mert innen vagy napszámosnak, vagy az uradalmak cselédházaiba vezetett ezeknek a korán megedzett, munkától meggyötört fiataloknak az útja. Bennkosztosként alkalmaztak egészen fiatal, 12—15 éves fiúkat és lányokat is, kik gyakran a felnőttekkel csaknem azonos munkát végeztek, de fizetésként csak a negyedét, jobbik esetben a felét kapták a felnőttekének. A nagyobb létszámú és a szegényebb sorsban élő családok arra is kényszerültek, hogy az egészen fiatal gyermekeket, 6—10 éveseket legalább a nyári hónapokban munkára küldjék, akik főképpen a gazdagabb parasztoknál liba-, disznó-, vagy tehénpásztori teendőket láttak el teljes ellátásért és valamilyen használt ruhadarabért. 68