Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)
HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig
ték. Sokszor találkoztam megrokkant középkorú „öregekkel", kiket az agyonhajszolt élet tett koravénekké, s aránylag fiatalon s családjuk terheivé, „keresztjeivé" lettekTaláltam a község (Bük) halotti anyakönyveiben ezt a bejegyzést az 50—60 éves korban elhaltak „halálozás okának", „Aggkori végelgyengülés". Ma elszomorodott szívvel állunk meg ezen, orvosi diagnózis mellett, amely egy alig 60 évet élt egyénnél aggkori végelgyengülést állapított meg. öreg napjaikra az egész életen át tartó robotban, a megállás nélküli nehéz munkában elvesztették munkaerejüket, s magukra hagyatva a nyomor, a számkivetettség „jutalmában" részesültek. A testi erejük megfogyatkozásával párhuzamosan sokaknak az erkölcsi ereje is megtört a folytonos rettegéstől, és máról holnapra munka nélkül maradhattak, ha valamiben kifogást találtak uraik. Emberi mivoltukat pedig kikezdte a kiszolgáltatottság érzése és az örökös parancsolgatás. Az egész évre leszerződött cselédek heti szünnapjáról vagy fizetett évi szabadságáról a törvények még említést sem tettek. Ezt a „hiányosságot" az alkalmazó uradalmak ki is használták, mert amíg a más munkakörben dolgozóknak járt a hivatalos szünnap, a vasárnap, ugyanakkor a cselédnek még az a nap is munkával volt tele. Ekkor szakítottak időt arra, hogy a konvenciós földjüket megművelték, vagy egyéb egyéni ügyes-bajos dolgaikat elintézzék, mely a lakásuk körül várt rájuk. Ahogyan ellenőrizték a munkaadók az ünnepnapok megtartását, olyan nemtörődöm módon kezelték a cselédgyermekek iskolába járását, sőt sok esetben elő is segítették az iskolából való távolmaradásukat. Különösen a tavaszi és az őszi hónapokban vált ez általánossá, amikor a gazdaságnak szüksége volt az olcsó munkaerőre, s azt éppen a cselédgyermekekben találták meg. Hiába írták elő a törvények a beiskolázást és az iskolai év idejét, ezt a rendelkezést a cselédek vagy egyáltalán nem, vagy csak részben teljesíthették. Még a legjobb szándékuk is dugába dőlt, mert sokszor az urasági vagy intéződ parancsra a tanulás helyett a földekre parancsolták ki a tanköteles cselédgyermekeket. A legtöbb családfönntartó pedig örült is annak, hogy gyermeke a soványka keresetével besegít a család eltartásába. A családfők a megrövidített iskolai időnek csak az anyagi előnyeit tekintették, míg az erkölcsi vonatkozásokkal és a magasabb szintű tudás megszerzésével egyáltalán nem törődtek. A tanulásra, az iskolába járásra csak a téli hónapok maradtak. A téli hónapok is csiak akkor, ha nem esett messze az iskola a majortól, meg ha jutott megfelelő ruhára, lábbelire. Ezen utóbbiak hiá-