Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

precíz utasítást adott, hogy miként illik köszönteni a kegyelmes urat. A személyzet nem igen szerette az öregurat, ha csak tehette, kerülte. (13.) Több egybehangzó vélemény alapján valószínűnek látszik, hogy a főherceg már nem bízott a németek győzelmében. '.(14.) Kiss István tisz-tag mesélte el a következőt: „Egy késő őszi este kimentem a patakra kavicsot szedni. Megjelent a parton egy ember. Nyomban megismertem, bár eléggé elhanyagolt volt az. öltözete. Jó estét kívánt és nekitámaszkodott egy korhadófélben lévő fűzfának. Azt kérdezte tőlem, hogy én miért nem vagyok a fronton, hogy miért nem vagyok katona. Mondtam neki, hogy fel vagyok mentve. Megjegyeztem még, hogy azokért is kár, akik a fronton vannak. — Miért? — kérdezte ő. Azt gondolják talán az emberek, hogy a németek elvesztették a háborút? — Én azt válaszoltam, hogy bizony azt hiszik, még ha mondani nem is igen merik, hogy a háború már eldőlt Afrikában meg Sztálingrádnál. Egy szót sem válaszolt csak lehajtotta a fejét, néhány percig gondolkozott és igen búsan lépve eltűnt a teniszpálya mögött a kastély felé. (15.) Teltek a napok keserűségben és a frontról érkező gyászjelentések által kiváltott könnyben. És eljött 1944. karácsonya. A szeretet, a megértés, a béke napja- A bárói család az eddig szokványos .ceremóniáinál is nagyobbat és „meghatóbbat" rendezett a hadbavonultak és a harcban elesettek családjai számára. Bismarc Ursula 6 méteres fenyőfát állított a kastély halijába és minden gyermeket megvendégelt két almával meg egy pár szem cukorral. A főherceg mosolyt erőltetett az arcára, Auguszta főherceg asszony pedig könynyezve simogatta meg a kis kopasz fejeket. A nyilas sajtó másnap terjedelmes cikkben számolt be az első nemzeti szocialista sorokpalán yi karácsony mozzanatairól. (16.) Az új esztendő első hónapja jó értesüléseket hozott a reménytelenség világában élő egyszerű embereknek, hiszen Budapestről olyan hírek jöttek, hogy a németek képtelenek már pár napnál esetleg hétnél tovább tartani a még ellenőrzött területeiket. Az értesülések eljutottak a bárói család rezidenciájába is, ahol aggodalmat váltottak ki, de a ház asszonya még akkor is fanatikusan hitt .a csodafegyverekben, hitt a németek legyőzhetetlenségében. Nem úgy József főherceg, akinek kedélyállapota egyre csak romlott és Budapest felszabadulása után biztos volt a vereség elkerülhetetlenségében. (17.) Ahogy a front közeledett a falu lakosságának reménye és félelme úgy nőtt. Reménye a jobban, a szebben, az értelmesebben. Félelme pedig attól való tartózkodásában, hogy a német reptér miatt súlyos bombázásnak lehet kitéve a falu. Ezért hát nagy buzgalommal egymás után ásták a bunkereket, egyesek a házuk udvarában 42