Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

Szeptemberben megérkezett az első katonai alakulat a falunkba. Magyar páncél törő üteg jött — egyenesen a frontról — elcsigázva, csüggedten és szörnyen lerongyolódva. A katonákat házakhoz szállásolták be. A csapat érkezésének célja az volt, hogy itt a fronttól jó távol nyugodt körülmények között föltöltsék és rendbeszedjék. Körülbelül egy hónapot tölthettek a községben, amire parancsot kaptak és visszavezényelték őket a frontra. Az üteg parancsnoka százados volt, a katonák pedig többnyire Pest-vidéki fiatalok. Elköltözésük után nemsokára az a hír járta, hogy az első bevetésnél megsemmisültek. (4.) Magyar katonákon kívül már szeptember körül egyre gyakrabban jelentek meg német repülőstisztek is a vidéken. A terepet szemlélték és hamarosan ki is igényelték az uradalmi Nagyrétet reptér céljára. Teljesítette az igényüket a bárói család boldog örömmel, mert még mindig hitt a hihetetlenben és lelkesedett, hogy segíthet ebben a kritikus helyzetben. A repteret zsidó munkaszolgálatosokkal építtették ki, de igénybe vették a község fogatait is. A zsidó munkaszolgálatosokat — egybehangzó vélemények szerint lehettek 100-an — október elején hozták falunkba. Ök építették a Gularétre az álcázott repteret, és a Perintre az új hidat. Igen sokat szenvedtek. Ezen az őszön nagyon kemény hideg volt, télen is kellett nekik dolgozniuk, pedig eléggé vékony és hiányos ruházatuk volt. Ellátásuk is csak a létminimum biztosítására volt elég. Emellett még egyikmásik őr embertelen kegyetlenséggel is bánt velük. Egyébként idősebb — más katonai feladatok ellátására már alkalmatlan — magyar katonák felügyeltek rájuk. Közülük még a faluban is elterjedt egy tizedes híre, akit Kukucska Jánosnak hívtak, és aki minden elképzelhető gorombaságon és kegyetlenségen is túl tett. Okkal — ok nélkül ütötte, verte az éhes és fázó embereket. A falu lakói sajnálták a szerencsétlen zsidókat és a jobbórzésűek lopva egy-egy darab kenyeret, vagy főtt krumplit adtak nekik, amikor kísérték a munkára őket. (5.) A reptér kiépítése után még kb. 1945. februárjáig a faluban tartották őket, és többnyire a bárói uradalomban dolgoztak. (6.) A reptér elkészültével még az ősz folyamán meg is érkezett egy német repülős alakulat. Az alakulat felszereltségének mértékében, illetve magának az alakulatnak a nagyságára nézve többféle találgatást lehetett szemtanúktól hallani. A legmegbízhatóbbnak azt az állítást fogadhatjuk el, hogy egy hat gépből és a hozzá szükséges kiszolgáló személyzetből álló raj tanyázott a réten. (7.) A repülőtéren a gépeket igen gondosan álcázták, nappal legritkább esetben szálltak fel portyázni és inkább csak éjjel mentek. A reptérnek tiszta német személyzete volt. A LUFTWAFFE tisztjei a bárói kas40