Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

még a lobogó tűzön is keresztülmennék. Én ezért magamnak semmit sem kértem és semmit sem fogadok el, még egy csizmatalpalást se, pedig már néhány talpalást mások érdekében elszaggattam. De

r hogy aki a tanulásra érdemes azt nem hagyom, hogy a fejlődésből kimaradjon. Ennek a gyermeknek a szülei igen egyszerű emberek, ők nem tudnak ide eljönni, hát én eljöttem, ha itt elutasítanak majd akkor megyek máshová ahol meghallgatnak. 1968-ban történt, felhívtam a figyelmet: hogy Csönge községben egy család gyermekének fejlődési rendellenessége van. A gyermek valóban izom-gyengeségben szenvedett és két éves korában sem tudott járni. A Nemzetközi Vöröskereszt útján kértem, hogy gyógyszert szerezzenek neki. Dr. Soóky László a Vöröskereszt főtitkárhelyettese közreműködésével svéd és holland gyógyszert tudtak szerezni, így a gyermek gyógyításában segítséget tudtunk adni. Az 1968—69-es években a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a vasi táj ízes, népi kifejezéseit gyűjtötte egy nyelvészeti csoport. Vezetői — valószínűleg — dr. Lőrincze Lajos professzor és Deme Gábor (?) voltakNani nénivel beszélgetve hangfelvételt készítettek a langalósütésről. A TV „Telitalálat" című műsorában (1972. júl. 4.) az anyanyelvi kérdések között feladatként adta a felvételt Vitray Tamás vezetőriporter. Aranylakodalom Bőczén Páléknál 1962. májusában elérkeztünk házasságunk 50. évfordulójához. A nélkülözés és megpróbáltatás esztendei után, ez az időszak a megnyugvás és megelégedés felé vezetett már. Az ötven évvel ezelőtti szegényes esküvőnkre, az elmaradt lakodalomra gondolva, most félévszázad múltával tartottunk igazi lakodalmat az aranylakodalmat. Nagy volt a készülődés előtte, disznót vágtunk, egy hétig sütöttünkfőztünk, mint a lakodalmas házaknál szokás ilyenkor. Nemcsak hívott vendégek voltak, hanem aki „gyütt" mindenki előtt nyitva volt az ajtó. Rokonok, szomszédok, elvtársak, barátok, ismerősök és aki csak tudta, hogy mire készülünk jött köszönteni bennünket és ünnepelni velünk. Zenészek húzták a „talpalá" valót és ekkor jártam el az ötven éve elmaradt meny asszony táncot. (7.) 146