Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

gének édesanyja. Ö szélesítette ki a világot, nem egy család, hanem a csöngeiek középpontjában. Ebből a helyzetéből adódóan tudott hatni az emberekre. * Űj módon élni A 45-ös sorsforduló után, alapvető változás történt a falu életében. Megvalósult a parasztság régi álma, megtörtént a földosztás. Mindenki gyorsan munkához látott, hogy a mag időben földbe kerülhessen, és az új élet elindulhasson. Most már a magunkét művelhettük, de mellette még vállaltunk munkát más földjén is részében. Más volt ez a világ, a szabad levegő, az élet lüktetett mindenütt. Éreztük, hogy ez valami új, valami más, tudtuk, hogy ennek megtartásáért és továbbfejlesztéséért még munkálkodnunk kell. A felszabadulás után egyre többet hallottunk a Kommunista Pártról és arról is, hogy ezt a változást, sorsunk jobbra fordulását is neki köszönhetjük. Beszélgették azt is, hogy jobb a kommunistáknak, mert azok elmennek a párt gyűlésre, aztán ott elmondják a gondjaikat és segítenek rajta. Amikor híre jött annak, hogy Csöngén is Kommunista Párt alakult, elhatároztuk, hogy nekünk is ott van a helyünk, mert csak ez képviselheti igazán a szegény emberek érdekeit. Aztán 1947. februárjában mondtam a famíliámnak: mire várunk? Mink is találjuk meg már azt az utat, lamelyiken a szegény munkásemberek helye van! így indultunk el többed magammal a tagfelvételre. Varga István cipész volt a párttitkár. Megyünk az utcán — Bagics István és Bagics Istvánné, Vági Sándor és Vági Sándorné, Bókkon István, Varga Dénes és Bőczén Pálék — visszanéztem, csatlakozik-e hozzánk valaki? Senki sem jött, de mi elindultunk és beiratkoztunk. így alakult ki a párttagság Csönge községben. A pártbalépés után hamarosan Budapestre küldtek pártiskolára. Egy hétig voltam ott és ez volt életem igazi „Balra fordulásának" mozgatója. Először szakadtam ki a falu szűk világából és itt döbbentem rá, hogyan élnek másutt, hogyan élhetnénk jobban mi is. Az egy hét alatt nagyon sok hasznos előadást hallgattam. A hozzászólásokból meg következtetni lehetett arra, hogy ki, mit tett a saját közössége érdekében- Itt tudtam meg azt is, hogy az asszonyok nyugodtan mehetnek dolgozni, mert a gyermekeiket óvodába, napközibe lehet vinni ahol vigyáznak rájuk és enni is adnak nekik. Motoszkált bennem a gondolat, miért csak azok tudnak mindent megvalósítani. Aztán szólni mégse mertem, mert szégyelltem magam, hogy ők már előbbre vannak. A szünetekben és esténként sokat be133