Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

István fiam is felnőtt, segített amiben tudott. Először őrzőgyerek lett, majd az aratásnál segítkezett. Később már kaszás volt, ő vágta a rendet. Amikor már könnyebben lehettünk volna az ő segedelmükkel, akkor ért bennünket a nagy baj. Idám rendesen végezte otthon a ház körüli teendőket, délben pedig kihozta utánunk az ebédet. Egy kánikulai nyári napon hazafelé menet amikor melege volt —, belement a vízbe, hogy magát hűtse. Megfázott, megbetegedett. Szegénységünk ellenére minden orvosi segítséget megpróbáltam a gyógyítására. Dr. Holéczy Zoltán főorvos és dr. Németh Sándor körorvos nem kértek pénzt, nézték, kezelték ingyen, sőt még gyógyszert is adtak neki. Előfordult az is, hogy amikor a Németh doktor úr receptet írt neki, melléje pénzt is adott, hogy mehessek a gyógyszert kiváltani. A betegség erősödött, Idám pedig gyöngült. Az én erőm is fogytán már, de éjjel-nappal ápoltam, virrasztottam a betegágyánál. Hiába volt minden erőfeszítés Idámnak — mint az orvosok ezt előre megmondták — nem volt gyógyulás. Meg kellett halnia. Mérhetetlen volt a fájdalmam és a bánatom 18 éves lányom elvesztésén. Magam elé merülve, borúiba burkolózva néztem a semmibe, mint aki mindent temet, csak ez a rongyos élete maradt meg neki nyűgnek. Telt az idő és István fiam a reguta korba ért. Közeledett a katonaidő. Amikor sorozásra indult azzal köszönt el: „Idesanyám ha nem váník be, ne várgyon haza, mer én ászt a szígyent evüsenyi nem tunnám." Megkapta a behívót is a Celli Méntelepre a méneshuszárokhoz. A celli méneseknél homokot hordtak a mihályfai homokbányából. Három napi hordás után nem volt aki a homokot bányássza. István önként jelentkezett. Alig dobott ki 10 lapát homokot „hegyéjje szakatt a homokbánya. Elösször szórta magokörül a homokot, probata kibontanyi magát aho tutta. De a homok tovább fótt, ömlött, valósággá szakatt és már derekán föllül írt. Ekko má tehetetlen vőt magával. Segíccsígér kijabát: Boncsatok ki!!" Ekkor Virágh (!) őrmester 3 katonai vezényszóra, 11 méneshuszárral kihúzatta. A húzatásban megszakadt drága gyermekem szervezete. Azonnal kórházba vitték, de segíteni már ezen sem tudtak és meghalt. Nagy fájdalmamban vigaszt neim találtam. Szenvedtem, mint aki az életét csak azért kapta, hogy őtet nyomorgassa, nyomja vissza az anyaföldbe. Második gyermekeimet is mindem igyekezetem ellenére el köllött veszíteni, aztán tényleg ketten maradtunk a Palival. Dr. Németh Sándor ny. körorvos: Szinte hihetetlen volt, hogy ez a szegény család mindkét gyermekét felnőtt korban veszítse el. Sze130