Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Guttmann Miklós: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse Jakon

Ha nem volt magas a kazal, akkor szokták a létrát srégen állítani, erről feladni a kévét, de ritkán használták ezt a módot. A kányaállásnál nem maradt lyukas a kazal, mert a kiveadó valójában itt ült, mert a lábát két kéve közé dugta be a lába között volt a kéve és ezen ült, mikor betetőzték a kazalt lejött onnan a kévéket eligazította, nem is maradt nyoma, ha rendesen el lettek a kévék ott igazítva. 3. Az asztag alsó része az álla, feneke. Az asztag fenekére tettek egy futrást, amit a tarlón gyöjtottek össze, így nem lett egy kéve sem letéve a földre. Az asztag további része a fala, dereka. 4. Az asztag falának kévéit a rakó rakta, arra vigyázott, hogy szépen, egyenesen rakja, a belső része volt a vőgyelís, béllelís, ezt már bárki rakhatta, nem volt érdekes. Itt is fontos volt azért, hogy pontosan rakják egymás mellé, hogy minél több beleférjen. Köralakú asztagot csak ritkán rakott az, aki a téglalap, alakú asztag tűzfaláról nem tudott lenézni. 5. Az asztag teteje volt a hájazat, a művelet neve hajazás. A hájazatnál a kévék kalászai kifelé néznek, hogy a ráeső víz könnyen lefolyjon róla és a nap is könnyen ki tudja szárogatni. A tetején a kéve tövét kifelé fordították a szélén, a következő pedig vele szembe, így mentek végig a rakással a gerincen, úgy ment ez, mint a cserép a tetőn, az asztag teteje is olyan volt, mint a háztető. A felső kévékbe szúrtak mereklét. Merékle volt a neve annak a karó féle lécnek, amelyekkel az asztag felső kévéit megerősítették, hogy a szél le ne dobja. A tetőzésre magasabb kévét használtak ez volt a jó. A hajazásra a kazalba rakott gabona egyharmadát tették. Haj ázáskor a kifelé lógó kalászok tövéhez tették a másik kévét, a második hájazat sort pedig már egy kicsit beljebb helyezték el. Aki a kévének a fejét fordította a hájazat kévéjéhez nem volt jó, mert ha beázott a kazal nem tudott könnyen kiszáradni és akkor könnyen kicsírázott a szem ez nem volt jó. A futrást vőgyelisnek használták a kazal belsejében. Ilyen módon folytatták a haj ázást egészen addig, még össze nem értek, ha összeértek, akkor betetőzték a kazalt. A betetőzés: lásd fentebb. Lyuk nem maradt a kazalon sőt még azt az állást is kihúzták a kazalból, amiről a kévéket feladták, hogy ott se tudjon befolyni a víz, becsinálták, megigazították a kévéket. Az asztagot nem igen szokták megtámadni a madarak, de ha megtámadták, tettek egy fára egy rossz kalapot. Ponyvát csak akkor tetteik a kazalra, ha eső Hetzt. A kazalra nem volt jó ponyvát tenni,, mert ha nem volt tökéletesen száraz a gabona, a ponyva alatt előbb kicsiírásodott, mint különben. Szalmát csak akkor tettek rá, ha nem 92