Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Guttmann Miklós: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse Jakon

Rozsra tették az árpát, mert ennek szalmáját feletették a jószággal takarmánynak. Utána következett a búza és a zab 15. A hordás sorrendjét az előbbi pontban felsoroltak indokolják. VI. RAKODÁS 1. Akinek volt aratója, annál hordáskor az adta fel a kévét. Az aszszony odahaza főzött. Legfeljebb egy kicsit kiment segíteni a háznál, elszórni a kévét az asztagon. Akik maguk hordtak ott az asszony adta a kévét, vagy erősebb gyerekek segítettek. Szekeret nem rakott az asszony. A gyerekek összegyűjtötték -a 'kepék helyét, tmert akikor összegyűjtötték a kepehelet is, ami elmaradt lepotyogott a kévékről. A ríszesarató csak kévét adott. 2. A szél iránya határozta meg azt, hogy melyik oldalra áll a szekér a kepe mellé, hogy ne hordja a szél a szemükbe a port, szemetet, szálkát. 3. A rakodást úgy kezdték meg, hogy a lejárónál végezzenek utoljára. A lejáró a föld végén volt, ahol a földről az útra fordultak. 4. Hosszú szekérre elől tettek öt kévét az oldalközé, kettőt alul a fenékdeszkára, hármat erre, ezekkel szembe fordították a többi kévét a szekér végéig, így telt meg a két hosszú oldal közötti része a szekérnek. Utána elől keresztbe kezdték meg a rakást mindkét oldalán a szekérnek a legelső és leghátsó kévéket bekötötték, hogy le ne essenek. A kévéből kis csomót kifordítottak erre tették a második kévét. A szekér végére mindig lábkévét szerettek tenni, mert az domború volt, nem lapos. A szekér közepébe laposabb kévéket tettek, erre mondták vőgyellük, ezek voltak a vőgykívik. 5. Rövid szekérrel csak előlegben vittek be egy kicsit, ha soká került oda a cséplőgép, akkor néhány keresztet behoztak rövid szekéren, s odahaza elcsépelték, hogy legyen egy kis előleg. 6. Milyen bátor volt a fogatos azon is múllott mennyit, mert felrakni a szekérre. Általában a lovasszekérre 9—10 keresztet szoktak. Ez attól is függött mekkora kévéket kötöttek, mert ha nagy kévéket kötöttek abból kevesebbet lehetett felrakni. Az állatokon is múlott, kinek milyen erős volt a fogata. Az is fontos volt, hogy milyen volt a talaj, ha lehozták a földről a gabonát. Ha az út rossz volt sáros, vizes, akkor nem igen lehetett hordani sem, mert vizesek voltak a kepék. Mire a kepék megszáradtak az út is jó volt a hordásra. 83