Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

HELYISMERETI ADATTÁR - Guttmann Miklós: A hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyaga és szókincse Jakon

5. Ősszel, mikor a földet készítették a vetésre, igyekeztek úgy készíteni, hogy kis rögök azért maradjanak, mert ezek tudták védeni a vetést tavasszal a kifagyástól. Ha nagy fagyok voltak tavasszal nem tudták védeni a vetést ilyen esetben a vetés kifagy. 6. Vetőgép 6. Tavasszal a gazda elment a mezőre, megnézte a birtokát, vetéseket, ha valamelyik kifagyott, akkor azt tavaszival újra bevetette. A vetéseken keresztül vezetett gyalogút, de ezeket nem lehetett megszüntetni, mert már régi szokás volt. Minden esztendőben volt buzaszentülís. Kiment a pap a mezőre a proseccióve, megszentelte a vetést és az imakönyvbe mindenki vitt haza belőle egy búzaszálat. 7. Tavasszal a gazdag vetíst megsássúták, levagdaták soróve a gazdag leveleket, s megetették a marhákkal. 8. A vetésben volt csibehúr, konkol, aszott kíkvirág. Ha volt rá ideje a gazdának aszottat bökködött, kinyüttö a kíkvirágot, konkolt, de ha nem volt ideje, akkor bennmaradt. 9. A kukoricatuskót leszedték a földről tavasszal, mert aratáskor a kasza előtt ez igen akadék volt. Ez a művelet volt a tuskószedés. Nem lehetett ettől rendesen levágni a tarlót. 10. A búzában voltak rozsfejek ezt kaszával lefejelték. Ha volt rá mód akkor, minden búzából kivágták, de ha bennmaradt, akkor a vetőmagja a gazdának mindig rozsosabb lett. 11. Üszök volt a neve, annak a fekete színű kalászon lévő betegség58